Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
774 Hollandiában kettős irányítás létezik , azokat az ügyészeket, akik a magyar ítélőtáblának megfelelő szinten működnek, részben az igazságügyminiszter utasíthatja, részben pedig a holland legfelsőbb bíróság mellett működő főügyész, aki - mint erre már korábban utaltam - nincs az igazságügymini szternek alárendelve. Tehát azok a modellek, amelyeket át kívánnánk venni, jóval cizelláltabbak, jóval több garanciális elemet tartalmaznak, mint az, amivel a törvényjavaslatban találkozhatunk. Ha a magyar ügyészségi modellnek bármiféle régi vágású elemére kívánunk rámutatni, akkor ez nem a parlamentnek való alárendeltség, hanem a teljesen egyértelmű aláfölérendeltségi viszonyok, a rendkívül erős hierarchizáltság, a legfőbb ügyész kizárólagos irányítási jogköre, a fegyelmi jogok ügyészségi szervezeten belü li telepítése. A szervezet erős hierarchizáltsága folytán a legfőbb ügyész miniszteri utasíthatósága tulajdonképpen azt jelenti - mint erre korábban már több képviselőtársam is felhívta a figyelmet , hogy az utasítások akadály nélkül végigfutnak a szervez eten. Garanciális elemek nem lévén, az ügyész teljes mértékben kiszolgáltatottjává válik a miniszter döntésének, függetlenül attól, hogy az utasítási joga korlátozotte vagy sem, hiszen - mint erre már korábban, a szeptember 29i bizottsági kisebbségi véle ményt összefoglaló hozzászólásomban utaltam - az alávetettség informális módon érvényesül, és az utasítási jogkör körülírása az informális függéstől nem ad mentességet. Mindezek következtében a Magyar Szocialista Párt frakciójának az álláspontja nem változ ott, továbbra is azt vallja, hogy az ügyészségnek a parlament alá rendelten kell működnie. Ez az alárendeltség egyébként nem valóságos - erre többen is utaltak , úgy lehetne fogalmazni, hogy az ügyészség a törvényeknek alárendelten fejti ki a tevékenységé t, és bizonyos fajta ellenőrzési jogosítványokkal a parlament rendelkezik, a legfőbb ügyész pedig politikai felelősséget visel a parlament előtt, mely elsősorban újraválaszthatóságában vagy az újraválasztás elmaradásában fejeződik ki. A Magyar Szocialista Párt nevében egyébként arra is felhívom a figyelmet, hogy 1989ben a háromoldalú tárgyalások során nemcsak azért nem került reflektorfénybe az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatása, mert ezt másodlagos kérdésnek tekintették, hanem azért sem, mert az ügyészségtől olyan törvényességi funkciókat vártak el az Ellenzéki Kerekasztal részéről is, amelyeket más szervhez nem kívántak telepíteni. Felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az ügyészségnek azok a törvényességi felügyeleti jogosítványa i, amelyekre Hack Péter utalt, nem az úgynevezett állampárti korszakból származnak, hanem a rendszerváltás törvényeiből. Az 1989. évi XXXIII. törvény hatalmazta fel az ügyészséget arra, hogy törvényességi ellenőrzést gyakoroljon az egyesületek felett. Ugya nezen törvény hatalmazta fel az ügyészséget arra, hogy keresetet indítson a pártok ellen azok törvényellenes működése esetén. Az 1990. évi I. törvény adott jogot az ügyészségeknek arra, hogy törvényességi ellenőrzést gyakoroljanak az alapítványok felett. A z akkor született jogszabályok világosan jelzik, az ügyészségtől nem azt várták el akkoriban, hogy kormánynak alárendelt szervként tevékenykedjen, hanem egyfajta pártatlan, független tevékenységet. Arra is felhívnám igen tisztelt kormánypárti képviselőtárs aim figyelmét, hogy 1990 kora nyarán, az 1990. évi XL. alkotmánymódosító törvény parlamenti vitája során a jelenlegi házelnök úr, Áder János javaslatot tett arra, hogy az ügyészségről szóló törvényt az Országgyűlés kétharmaddal fogadja el. A Ház akkor néhá ny javaslatát elfogadta, például azt, hogy az Állami Számvevőszékről szóló törvény legyen kétharmados, vagy a képviselők jogállásáról szóló törvényt ugyanilyen minősített többséggel fogadják el, az ügyészségi törvény esetében azonban végül is a Ház a feles törvény mellett döntött. Akkor tehát volt esély arra - az ellenzéki Fidesz egyik meghatározó képviselője vetette fel , hogy az ügyészségi törvény is váljon kétharmadossá; ez természetesen a Fidesz akkori pozíciójából az akkor megkötött MDFSZDSZpaktum h atására érthető volt. De nyilvánvaló, hogy akkoriban elvi indokát sem látták annak, hogy ne kétharmaddal szülessen meg az az ügyészségi törvény, melynek a szabályozási módja egyébként az alkotmány hatályos szövege szerint egyszerű feles törvény, ilyen szav azattöbbséggel elfogadható.
