Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
649 elhatározhat, és ha a polgár ezt az elhatározását nem veszi figyelembe, akkor számíthat arra, hogy a szabadságától is megfosztják. Számunkra elfogadhatatlan az a szabályozási koncepció, hogy akár kormányrendelet, akár önkormányzati rendelet úgy határozhat meg szabálysértéseket, úgy nyilváníthat egy magatartást szabálysértéssé, hogy ennek a kormányrendeletnek az lesz a következménye, hogy pénzbüntetést szabnak ki, és meg nem fizetés esetén a s zemélyes szabadság elvonása következik be. Megítélésünk szerint az a szabályozás lenne elfogadható, ha csak olyan magatartásoknál lehetne szabadságvesztésre átváltoztatni a pénzbüntetést, amely magatartásokat a törvény szabályozza. Tehát minden olyan magat artást, amit olyan súlyosnak tart a jogalkotó, hogy végső soron személyes szabadság elvonásával is büntetni rendeli, vegyük be a törvénybe. Mi a magunk részéről nem tiltakoznánk ennek a magatartási listának a kiterjesztése ellen, ha nem 24, hanem 44 tényál lás szerepelne magában a törvényben, de ahhoz ragaszkodnánk, hogy csak ezeknél az eseteknél lehessen szabadságvesztésre, szabadságelvonásra is átváltani a kiszabott szankciót. Ezt azért is tartom fontosnak, mert Kiszely Katalin képviselő asszonnyal egyezőe n aggályosnak tartom a végrehajtás leírt szabályait, de magát - és úgy gondolom, ő is így érti - azt a tényt, hogy a szabálysértési pénzbírságot adók módjára be lehessen hajtani, ezt az SZDSZ is támogatja, ezt jónak tartom. Ilyen értelemben nem igazán érth ető, hogy a kormány miért lép egy lábbal egyszerre kettőt, miért vezeti be azt, hogy megerősíti a behajtás szabályait, ami helyes, plusz még a fenyegetettséget is növeli olyan bagatell eseteknél is, amit adott esetben egy önkormányzat határoz el a jelenleg i koncepció szerint. Ha az önkormányzat előírja, hogy minden ház ablakában virágnak kell lenni, és valaki nem tud virágot tenni az ablakába, az végső soron elveszítheti a szabadságát is, ha nem tudja kifizetni az emiatti pénzbüntetést. Ez csak egy fikció, de a szabályozás lehetőségében benne van. Hangsúlyozom: az elzárás átváltoztatását szabadságvesztésre abban a körben tudjuk támogatni, ahol magát a magatartást a törvény szabályozza, nem a mindenkori kormány pillanatnyi elhatározása alapján - minden csütör tökön vagy újabban minden kedden bővíthetné ezt a kormányrendeletet, ami szabálysértéseket határoz meg. Ez szerintünk nem szolgálja a jogbiztonságot. Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy azt a lehetőséget, miszerint a büntetőjogban és a kriminológiában régót a folyó azon felvetést, hogy bővíteni kellene a büntetőjogi megtorlás eszközeit, pontosabban: színesíteni kellene ezeket az eszközöket, a törvényjavaslat elmulasztja. Én elfogadom, hogy a bűncselekmények tekintetében vannak viták arról, hogy az úgynevezett alternatív szankciók beváltottáke a hozzájuk fűzött reményeket NyugatEurópában. De egy dologban biztos vagyok: az úgynevezett piti cselekményeknél, jelentéktelen jogsértéseknél ezeknek az alternatív szankcióknak lenne helye, lenne lehetősége. Azt gondol om, hogy például egy tiltott falfirkát készítővel szemben elegendő szankció lenne, ha egy bizonyos pénzbüntetésen kívül arra kötelezik, hogy állítsa helyre azt, amit megrongált. Ezek a szankciók szerintem a XXI. századi kisbüntetőjogban nagyon nagy szerepe t tölthetnének be. Nagyon hiányoznak, a törvény végül is csak az elzárást, a pénzbírságot, a járművezetéstől eltiltást és a kiutasítást tartalmazza. A kiutasítás kapcsán szeretném megjegyezni, hogy itt a szabályozás meglehetősen következetlen. A magunk rés zéről nem tudjuk támogatni azt a szabályozást, amit a törvényjavaslat tartalmaz, és szeretnénk felhívni a kormány figyelmét arra, hogy az itt leírt szabályozás ellentétes az 1993. évi LXXXVI. törvényben foglaltakkal - a külföldiek beutazásáról és magyarors zági tartózkodásáról és a bevándorlásról szóló törvénnyel , nincs meg a jogharmónia az itteni szabályozás és az említett törvény között. Különösen viccesnek tartom a magam részéről azt, hogy a kiutasítás olyan széles körben használható, hogy szinte széles ebb szabálysértések esetén a kiutasítás lehetősége, mint a büntetőjogban. Tehát ha valaki bűncselekményt követ el, a szabálysértésnél lényegesen súlyosabb jogsértést, az ő kiutasítására nincs lehetőség, a szabálysértési törvény pedig lehetővé teszi. Azt pe dig
