Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
648 Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Höl gyeim és Uraim! Azt kell mondanom, hogy a végkövetkeztetés nélkül teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. Az SZDSZ ugyanezen érvek alapján is azt az álláspontot foglalja el, hogy nem támogatja a javaslat elfogadását, és az előbb elhangzott beszéd alapján megfontolásra ajánlom a kormánynak, hogy esetleg használja ki a rendelkezésre álló időt és a Kisgazdapárt szakértőivel egyeztesse a javaslatot - csak javára válna az előterjesztésnek. Bizonyos értelemben figyelemre méltó az is, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket viszonylag mérsékelten használták ki a kormány, illetőleg a kormánypártok képviselői, hiszen a miniszter úr nyolc percet el nem érő terjedelemben szólt a javaslatról, ami egyébként fontosságánál fogva biztos, hogy ennél hosszabb méltatá st is megérdemelt volna, a legnagyobb kormánypárt képviselője 15 perces beszédéből 10 percet tartott fontosnak jogtörténeti eszmefuttatásra, így viszonylag kevés érv hangzott el eddig a javaslat mellett, hiszen az előttem szóló kormánypárti képviselő beszé de - még egyszer mondom, az utolsó mondatot leszámítva - a javaslat ellen fogalmazott meg nagyon alapos és nagyon jogos kritikákat. Az előttem szólók is felhívták arra a figyelmet, hogy a javaslat alapvetően nem old meg egy problémát; nem oldja meg azt a p roblémát, nem dönti el azt a kérdést, hogy melyik irányba haladjunk. Lehet, hogy jobb megoldás lett volna, hogyha különválasztjuk a büntetőjogias magatartásokat és azokat inkább a büntető törvénykönyvbe emeljük be, és ezzel megszüntetjük azt, hogy például az értékhatártól függően minősül egy cselekmény bűncselekménnyé vagy szabálysértéssé, és a közigazgatási jellegű cselekményekre meghagyjuk a szabálysértési eljárást. De az előterjesztés legnagyobb hibájának azt tartom, hogy elmulaszt egy nagyon nagy esély t. Elmulasztja azt az esélyt, hogy a polgárbarát, szolgáló közigazgatás irányába mozdítsa el a magyar közigazgatást, hogy az előterjesztő szándéka szerint 2000 márciusában hatályba lépő törvény már a XXI. század közigazgatását vetítse előre. Ehelyett a '68as vagy a 68at megelőző időszak felfogásához tér vissza, és ehhez ragaszkodik minden elemében, minden lényeges elemében ez az előterjesztés. Én az előterjesztőknek azt az érvét, hogy a szabálysértések területén jelen pillanatban is - és alapvetően '68 ót a - egy működő modellel állunk szemben, ezt az érvét méltányolom és elfogadhatónak tartom. Azt gondolom, hogy erről a helyről is meg kell emlékeznünk a szabálysértésekben dolgozó hivatalnokok rendkívüli erőfeszítéseiről és arról, hogy ezek az erőfeszítések sikeresek; alapvetően a közel 400 ezret meghaladó szabálysértéseket különösebb nagy feszültségek nélkül elintézik ezek a hatóságok. De úgy tűnik, az előterjesztőket ez a körülmény túlzott mértékben a '68as törvényhez való ragaszkodásra indította. Ezért n em teszik meg azt, nem hajtják végre azt a fordulatot, amit valamennyien joggal várhattunk volna az új szabálysértési kódextől. Az egyik bizottsági előadó elmondta, hogy a szabálysértés mai szabályozásának az egyik nagy problémája, hogy áttekinthetetlen sz abályrendszer, ezzel szemben a mostani javaslat áttekinthetővé teszi a szabálysértések rendszerét. Hát ezt még egyelőre, azt gondolom, nem lehet felelősen állítani, hiszen a tervezet három szinten szabályozza a szabálysértéseket; mintegy két tucat tényállá s és annak minősített esete ebben a törvényben jelenik meg. Jelenleg még egyikünk se tudja, hogy mennyi szabálysértés lesz majd egy kormányrendeletben, amely kormányrendeletre a tervezet 165. §a ad felhatalmazást - meggyőződésem szerint túlzottan tág körb en , és majd még az önkormányzatok is szabályozhatnak szabálysértéseket. Ez a megoldás megítélésem szerint lényegesen nem fogja áttekinthetőbbé tenni a helyzetet, hacsak a kormánynak nem sikerül a jelenlegi szabálysértéseket a kormányrendeletben lényegese n redukálni, de ebben a vonatkozásban semmiféle ígéretet nem kaptunk és semmiféle támpont nem áll a rendelkezésünkre. (11.20) Nagyon nagy problémának tartom azt, hogy az előterjesztés - ha szabad ilyen kifejezéssel élni - az erőszakos, a brutális á llamot állítja szembe a polgárokkal, azt az államot, amely bármit
