Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
582 Mert mi is a közbeszerzések célja? Az államtitkár úr is és az előttem felszólalók is több célt fogalmaztak már meg. E megfogalmazások mind egy irányba mutatnak. Úgy gondolom, abba az irányba, hogy a cél az kell legyen, hogy az állami, önkormányzati - beruházási, szolgáltatási és működési - kiadások átgondolt, ésszerű, takarékos, tervszerű módon teljesüljenek. Ugyanakkor a szállítók korrekt, nyilvános versenyben nyerjék el az ud vari szállítói címet és vele az üzleti lehetőséget. Az 1995ös törvényjavaslat az Országgyűlés egyetértésével találkozott, azt a zárószavazáson a képviselők több mint 88 százaléka fogadta el. Így a Magyar Törvénytár egy igen széles körű konszenzussal elfog adott, az európai joggal is harmonizáló törvénnyel lett gazdagabb. Önként adódik a kérdés: ha a törvény ilyen jó, alkalmazása rekordidő alatt vált természetessé, a Közbeszerzések Tanácsa jól őrködik megtartatásán, akkor vajon mi indokolja az ugyancsak szok atlanul nagy terjedelmű módosítást? Mi indokolja ezt alig három év elteltével? Megoldjae a meg nem oldott dilemmákat, egyáltalán vannake, letteke ilyenek, vagy mi az indok? Az államtitkári expozé utalt már néhány dologra, én is hozzátennék ehhez egypára t. Új intézményről van szó a modern magyar jogban, és a gyakorlat a három év alatt kitermelte az alkalmazhatatlan szabályt. Van ilyen, hiszen a törvény laboratóriumi körülmények között készült, nem voltak hasznosítható magyar tapasztalatok. De indokolja az is, amit szintén érintettek a képviselőtársaim és az államtitkár úr is: a gyakorlat megmutatta a kiskapukat. Vannak ilyenek, hogyne lennének! Hiszen - hogy egy klasszikust idézzek - minden pofon mellé mégsem lehet rendőrt állítani. Harmadrészt, a gyakorla t fölöslegessé tesz néhány bürokratikus szabályt - ilyen is van a törvényben. Hozzáteszem: annak idején ezek szükséges, a kontrollt segítő szabályok voltak. Végül szintén érintett indok, hogy a Közbeszerzések Tanácsában felhalmozódott döntések, állásfoglal ások, tapasztalatok egy ponton túl bizonyos törvényi szabályok megfogalmazását igénylik. (17.00) Úgy vélem tehát, hogy a törvény módosítása szükséges, időszerű és indokolt. Ezt demonstrálta a szocialista frakció, amikor a bizottsági vitákon támogatta a jav aslat Országgyűlés elé kerülését. Lássuk, hogyan oldotta meg a javaslat a szerteágazó problémákat! Hiszen egy jó törvényt kell még jobbá tenni, és ez valószínűleg nehezebb, mint egy rossz törvényt újrafogalmazni. Az előterjesztő a feladatot összességében j ól oldotta meg. Ez üdítő kivétel a kormány eddigi kodifikációs teljesítményéhez képest. Javára válna a törvényhozásnak, ha ehhez hasonló igényességgel kerülne elénk minél több javaslat. Sietek persze leszögezni: nem hiszem, hogy e szép munka a háromhetes m unkarend jótékony hatásának a bizonyítéka. Inkább azt hiszem, hogy kiváló köztisztviselők felelős, színvonalas munkájának eredményéről tudunk ma vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiban.) Remélem, az eddigiekből kitűnik, hogy a szocialista frakció a javaslatb an megfogalmazott változtatások irányával egyetért. Melyek azok az irányok, amelyeket támogatunk? Mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások részvételét elősegítő, már szintén említett módosításokat, például a dokumentáció ellenértékének és az ajánlati biz tosíték mértékének a korlátozását, valamint az azonnali beszedési megbízás alkalmazhatóságának az előírását. Támogatjuk a közbeszerzés tisztaságát nem veszélyeztető egyszerűsítési szabályokat is. Támogatjuk továbbá az ajánlatok kötelező elbírálására vonatk ozó szabályozást, mely szerint ez alól a kötelezettség alól az ajánlatkérő csak akkor mentesül, ha előre nem látható okból nem képes a szerződés megkötésére, illetőleg teljesítésére. Támogatjuk az ajánlattevők biztonságát erősítő szabályozást, miszerint az eredményhirdetést és a szerződéskötés időpontját is meg kell határozni az ajánlati felhívásban. A felsorolás távolról sem teljes, de látható belőle, hogy minden ésszerű, a felek kölcsönös biztonságát és az ellenőrizhetőséget szolgáló javaslatot jó szívvel támogatunk.
