Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
583 Nem kisebbítve a javaslat erényeit, szólni kell azokról a módosításokról, illetve kiegészítésekről, amelyek a benyújtott formában a szocialista frakció számára nem fogadhatóak el. Ezeket ugyancsak a teljesség igénye nélkül jelzem, s elmondom e gyben, hogy módosító javaslatainkkal igyekszünk hozzájárulni a javaslat jobbításához. Tehát nem sikerült feloldani azt az egyébként feloldandó ellentmondást, hogy a hazai ajánlattevőknek biztosított 10 százalékos árelőny a gyakorlatban nem működik. Uniós c satlakozásunkig e preferencia fenntartható és fenntartandó, de olyan szabályt látunk szívesen, amely ennek az érvényesülését a gyakorlatban is képes biztosítani. Itt egy picit vitatkozom Perlaki képviselőtársammal, mert azt gondolom, ez a szabály egy orszá g gazdaságpolitikájának a megjelenítése, s bizony ebbe a törvénybe való. Ugyanide tartozik az alvállalkozókra vonatkozó adatközlés kötelezettsége is. A hatályos törvény ezt a kötelezettséget csak a 15 százalékot meghaladó arány esetében írja elő. A javasla t ezt a határt eltörölni javasolja, s a kiírók mérlegelésére bízza. Tartunk attól, hogy az ajánlatkérők többsége - a formális biztonságra törekedve - minden résztvevőtől meg fogja követelni ezen igazolások csatolását, ami jelentősen növeli az ajánlattevők költségeit, s ezen keresztül a beszerzések árát is. Különösen alkalmatlan ez a szabály az építési beruházásoknál, amelyeknél a generálvállalkozók az alvállalkozók túlnyomó többségét csak a szerződés megkötése után, közvetlenül az adott munkafázis előtt vál asztják ki. Sok dicsérő szó hangzott el a meglévő kiskapuk bezárására vonatkozóan - ezt elismerjük. Néhány olyan kiskaput mégis megmutatnánk, amelyeket ez a törvényjavaslat sem zár be. Természetesen nem tápláljuk azt az illúziót, hogy valamennyi kiskaput s ikerül majd bezárni, de a fontosabbak közül néhányat mégis megemlítenék. A közbeszerzési kötelezettség alóli mentesség körében nem megnyugtató, hogy az alapítványok, a társadalmi szervezetek, a közhasznú társaságok csak akkor tartozzanak a törvény hatálya alá, ha az alapításukkor a vagyonuk egyharmadát meghaladó hozzájárulással hozta létre őket az állam vagy az önkormányzat. Szokás, hogy e szervezetek később rendszeres támogatást kapnak az alapítóktól, adott esetben sokkal többet, mint az alapításkor. Nem i ndokolt tehát, hogy a közbeszerzés időpontjában az így kapott forrás a hatály tekintetében figyelmen kívül maradjon; magyarul: azt javasoljuk, hogy a később kapott közpénz teremthessen alapot a közbeszerzési kötelezettségekre. Az egybeszámítási szabályok k özött több olyan módosítást javasol az előterjesztő, amelyek kezelhetetlen helyzetet eredményezhetnek. Ilyen például, hogy mindazon beszerzés értékét egybe kell számolni, amelyek beszerzésére egy ajánlattevővel lehetne szerződést kötni. Sokszor akkor is ez t a generálvállalkozó ajánlattevőt kell megbízni, ha egyébként olcsóbb részajánlatokkal is megvalósítható lenne a beszerzés. Itt ütközik egy másik nagyon fontos cél, a költségtakarékosság. Úgy gondoljuk, ez esetben a költségmegtakarító megoldást kell válas ztani. Továbbra sem egzakt a megfogalmazás a szolgáltatások értékének egybeszámításában, az árubeszerzések, beruházások és szolgáltatások azonos, hasonló, vagy egymással összefüggő jellegének megítélésében. Tudom, hogy ez csaknem megoldhatatlan fogalmazván y, mégis azt javaslom, tegyünk rá még egy kísérletet. Jó, hogy a részekre bontás tilalma alól minél kevesebb kibúvót enged a javaslat. Nem szabad azonban ezt úgy megoldani, hogy egy esetleges tervezési tévedés vagy váratlan feladat miatt szükségessé váló többletbeszerzés vagy összevonási kötelezettség lehetetlenné tegye az intézmény további működését, azért, mert az évből hátralévő idő rövidebb, mint a közbeszerzési eljárás időigénye. Ez azt eredményezheti, hogy az intézmény gazdálkodási hibája miatt a sz olgáltatást igénybe vevő emberek szenvednének hátrányt, és ez nem jó. A fogalommeghatározások között tovább kell pontosítani a nemzetközi szerződés fogalmát. Tudjuk, hogy az idetartozó ügyek mentesek a közbeszerzés alól. Ez is szép nagyra nőtt kiskapu, mer t nem pontos, nem precíz. Nem pontos, hogy mely nemzetközi szerződések tartoznak ide. Tudjuk,
