Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LÉVAI FERENC (MSZP):
571 Fontosnak tartom, hogy egyensúly legyen egy oldalról a szerző és más jogosultak, másfelől a felhasználók és fogyasz tók érdekei között azért, hogy az alkotások hozzáférhetők legyen, és ugyanakkor az alkotónak, a jog birtokosának érdekei se sérüljenek. Ez az egyensúly teremtheti meg a törvény betarthatóságát is. A most beterjesztett törvény elfogadásával olyan területeke n is mértékadó szabályozás alakulhat ki, amely a technikai, technológiai fejlődés által indukált kérdéseket országunkban is kezeli. Az új adathordozók rohamos fejlődése miatt keletkezett problémák mellett az évszázados hagyományokkal rendelkező alkotói tec hnikák is új gondokat vetnek fel. Jelen törvényi szabályozás egyik ilyen területével, a nyomdai és sokszorosítási úton előállított termékekről szóló szabályozási részek pontosításával szeretnék részletesebben foglalkozni. A nyomdászat évszázadokon át a jól ellenőrizhető sokszorosító eljárások közé tartozott, akár politikai, akár szerzői jogi meggondolások vezették a hatalmat. A technológia sajátossága miatt a nyomatról szinte azonnal felismerhető volt az előállító. A fényképezés korlátozott lehetőséget jele ntett a többszörözésre. A néhány évtizede megjelent technikák gyorsan és szinte tökéletes másolatot biztosítanak. Az egyszínű, majd színes másolatra is alkalmas berendezések kifejlesztése egy sor új problémát vetett fel. Nemcsak a hatalom tűrőképességét te tték próbára, hanem a hamisítási, szerzői jogi konfliktusok miatt a bűnüldözés számára is rendszeres feladatot adtak. Érthető tehát, hogy a törvénytervezetben a szerzői jogok védelmében újra megjelenik a sokszorosító gépek, berendezések nyilvántartási rend szerének körvonala. Helyes törekvésnek tartom, hogy a védett alkotások reprográfiai eszközökkel történő sokszorosítása esetén az alkotó is részesüljön díjazásban. A lakossági szolgáltatásokat végző vállalkozások ilyen irányú tevékenysége ma szabályozatlan és ellenőrizetlen. A törvény ezt a helyzetet két csatornán kívánja kezelni. Díjat szed a berendezés gyártójától, importőrétől, illetve a másolat előállítójától. A konfliktus feloldása látszólag megoldott lenne, ha nem szerepelne az a kitétel, amely szerint a felügyeletet ellátó miniszter alkot majd jogszabályt a reprográfiát szolgáló berendezések minősítéséről. Nos, kíváncsian várom, hogy milyen rendező elvek alapján történik meg ez a definiálás. Ma ugyanis számtalan olyan berendezés létezik, amelyről nehez en dönthető el, hogy fénymásolóe vagy nyomdagép. A digitális technika rohamos térnyerésének eredményeként a nagy sebességű másológépek nemcsak a reprodukció, hanem eredeti alkotás előállítását is szolgálják. Ugyanennek a technológiának az eredménye, hogy egy kisebb szekrény nagyságú berendezés színes nyomatot - nem fénymásolatot - készít a számítógéppel elkészített alkotásról, amelyhez esetleg egy digitális fotoberendezés képét is fel lehet használni. Ember, vagyis miniszter legyen a talpán, aki meghatároz za, hogy mi a nyomda és a fénymásolás határa! Remélem, hogy a megoldás nem az lesz, hogy minden, másolat készítésére alkalmas berendezés árába és a rajta létrehozott nyomat árába beépítik a jogdíjat, hiszen ez az egyszerű irodai levelezést, dokumentálást i s szerzői jogvédelem alá vonná. Ez jelentős áremelést jelentene, amely a kiadókat, terjesztőket és fogyasztókat is kellemetlen helyzetbe hozná. Helyesebbnek tartanám, ha nem a berendezést, hanem a felhasználás jogcímét, a tevékenységet vennék figyelembe a jogdíj meghatározásakor. (16.10) Hasonló dilemmával találkozhatunk a létrehozott termék árába történő jogdíj beépítésénél. A törvény tételesen sorolja a szabad felhasználás eseteit. Az egyébként döntően egyértelmű kategóriákat tartalmazó törvénytervezet it t bizonytalanná válik. Nehezen értelmezhető, hogy mit jelentenek a szabad felhasználás szempontjából "a könyvként kiadott mű egyes részei", az "egyegy iskolai osztály létszámának megfelelő" vagy "a vizsgákhoz szükséges példányszám" kifejezések. Az utóbbi azt is jelentheti, hogy a nagyobb egyetemi évfolyamok létszámát figyelembe véve akár többszázas másolat is készíthető jogdíjkötelezettség nélkül. Célszerűnek látszik egy ilyen liberális megfogalmazás esetén, hogy a 34. § (2) bekezdésében megjelölt átvevő mű többszörözéséhez ne járuljon vagyoni jog, hiszen az iskolai oktatási célt szolgál.
