Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
541 Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a jelentkező belvízkárok egyértelműsítik, hogy igazunk volt akkor, amikor jeleztük, hogy a belvizes térségeket illetően nagyrészt visszatérő belvizes területekről van szó, ahol ezeket a területeket most már a harmadik évezred küszöbén illenék kivonni a mezőgazdasági termelésből. Itt a nemzeti földalap létesítésével lehetne a gazdálkodni továbbra is szándékozók részére csereföldet biz tosítani, ezeket a területeket pedig egyértelműen halastavakká kell átalakítani, környezetvédő erdőket telepíteni, olyan energiaerdőket, amelyek a mezőgazdaság számára is hasznot hoznak. Úgy gondolom, hogy ennek a programnak a megvalósításával tovább várni nem lehet, de legyen szabad megjegyeznem, hogy az időközben keletkezett tulajdonviszonyok - tehát hogy egyegy ilyen belvizes térségen 101 gazdának van tulajdonjoga - akadályozzák a kérdés egységes rendezését, és ezt figyelembe kell venni, mert időigényes tétel. Legyen szabad még megjegyeznem, hogy bármilyen hihetetlen és megdöbbentő is, de sajnálatos módon egyesek, akik a mezőgazdaság haszonélvezőinek tekinthetők, kihasználják ezt a helyzetet, nem kötnek szerződést a gazdákkal, ezért a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nevében olyan intézkedéseket kellett hoznom, amely a gazdák érdekeiben áll és azt szolgálja. Ezek között megemlíteném, hogy azok ellen a vágóhidak és felvásárlók ellen, akik a miniszteri rendelettel ellentétben nem adják meg a 200 forint körüli felvásárlási árat, ott a terméktanáccsal közösen ezek jogosultságát egyszerűen fel fogjuk függeszteni, és rendet teremtünk az ország mezőgazdasággal sújtott térségeiben is (Enyhe derültség.) , a belvízzel sújtott mezőgazdasági térségeiben is, és úgy gondolom, hogy ugyanez igaz a kalászosok vetését és az egyéb növénytermesztési lehetőségeket illetően. Szeretném azonban biztosítani az ország lakosságát arról, hogy nem hagyjuk magukra a károsultakat, nem hagyjuk magukra a gazdákat. Most napon ta kapjuk az újabb jelentéseket, és amikor lehetőség nyílik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , rögtön hozzákezdünk a káraik részben megtérítéséhez, de ez természetesen felmérés nélkül nem megy, ennek az eredményét meg kell v árni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Magyar Bálint frakcióvezetőhelyettes úr, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Stumpf István miniszter úr a minap tett egy kijelentést, mely szerint ideje lenne áttérni a betartás demokráciájáról a párbeszéd demokráciájára. Az igazi kérdés az, hogy egyáltalán a választások után miért kellett áttérni a párbeszéd demokráciájáról a betartás demokráciájára, miért kellett feladni a kormány politikájában egy olyan demokráciamodellt, amely 198890 között alakult ki, és alapvetően konszenzusos demokráciamodell volt, és miért kellett áttérni egy olyan modellre, amely sokkal inkább a többségi elvet érvényesíti - durván , a konszenzust feladja, és az erő pozíciójából próbál tárgyalni, felrúgja a szokásjogokat, illetve néhány esetben átlép a törvényes kereteken, néhány esetben az alkotm ányosság keretein is. Demokráciákban a párbeszéd nem felhívásokban nyilvánul meg; demokráciákban a párbeszéd a párbeszéd intézményein keresztül működik. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően a kormány felelőssége, hogy a párbeszéd intézményei ma Magyarorsz ágon hiányosan vagy éppen korlátozottan működnek. 1994ben az SZDSZ a kormánykoalíció tagjaként törekedett a párbeszéd intézményeinek bővítésére. Lehetővé tettük, hogy a 28 százalékkal rendelkező ellenzék 33 százalékkal vehessen részt a bizottságokban. Leh etővé tettük, hogy ne a mindenkori kormánypártok monopóliuma legyen vizsgálóbizottságot felállítani a parlamentben. Bevezettük az azonnali kérdések intézményét. Ezek mind olyan parlamentáris intézmények voltak, amelyek intézményes keretek között lehetővé t ették a kormány és az ellenzék közti párbeszédet.
