Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
50 Úgy gondoljuk - és ebben a katonai szakértők is egyetértenek velünk, vagy mi értünk egyet velük , hogy a modern haditechnika, a modern kihívások elhárítására csak o lyan modern hadsereg alkalmas, amely önkéntes és hivatásos alapon szerveződik. Ezt a NATOnak köszönhetjük, hogy így oldhatjuk meg, nem kell népfelkelő hadsereget fönntartanunk, nincs szükségünk arra, hogy az ország lakosságának jelentős részét behívjuk, é s ez teszi lehetővé azt, hogy fiatalok százezrei az eredeti hivatásuknak megfelelően hatékonyan dolgozzanak társadalmunk és hazánk felemelkedéséért. Szülők és hozzátartozók százezrei örülhetnek annak, ha profi hadsereg fogja hazánkat a NATO védőernyője ala tt, a NATOval közösen megvédeni. Azt kell látnunk, hogy a NATOba való belépésünk és meghívásunk közös erőfeszítés eredménye, közös eredmény, közös érték, és közös a felelősségünk, hogy ezekkel az értékekkel jól sáfárkodjunk. És itt kell rátérnem arra, ho gy az elmúlt évtizedben nagyon sokan segítették Magyarország NATOfelvételét, de úgy gondolom, hogy a leghatározottabb, legmarkánsabb segítséget és akaratnyilvánítást erre 1956ban a felkelt magyar nép, a szabadságharcban részt vevő magyar nép tette. Akkor döntött egyértelműen Magyarország népe, hogy NyugatEurópához kíván visszatérni, és akkor ennek egyetlen lehetősége volt: a semlegesség kinyilvánítása - ez hallatlanul bátor tett volt. Ha azonban ennek szellemében, az '56os hősök és kivégzett társaink sz ellemében akarunk munkálkodni - hiszen éppen negyven éve folyt a legtöbb kivégzés, akkor pusztították el a megtorlás során a legtöbb hazáját védő fiatalembert, többek közt az én társaimat, akikkel együtt voltam halálra ítélve , akkor az ő szellemükben jár unk el, ha elfogadjuk ezt a törvényt. (A MIÉP képviselőcsoportja felé fordulva:) S azt kérem azoktól, akik nem tudják elfogadni - tiszteletben tartom a véleménynyilvánítás szabadságát, és természetesnek tartom azt, hogy különvéleményük van , ne vegyenek r észt a szavazásban! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ne vegyenek részt a szavazásban, nyilvánítsanak véleményt, de mi, többiek hadd nyilvánítsuk ki egyhangúlag az álláspontunkat! És még egyet kérek: aki teheti - velem együt t , ma vagy holnap menjen ki a 301es parcellába, és tegyen le egyegy szál virágot azok sírjára, akiknek annyit köszönhetünk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az FKGP, az MDF, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Eln ézést kérek a képviselő úrtól, hogy ezekben a pillanatokban is jeleznem kellett az időkeret lejártát. Szeretném tájékoztatni önt és valamennyi képviselőtársamat, hogy a hadsereg tábornokai a számukra kijelölt emeleti páholyból a miniszteri expozét és a vez érszónoki hozzászólásokat figyelemmel kísérték. Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Szanyi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége képv iselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Ház! Ezen a pódiumon állva kicsit meg vagyok illetődve, hiszen ellenzéki képviselőként is úgy kell kezdenem, hogy ma itt, ebben a Házban a miniszterelnök legalább egy dologban nagyon igazat mondott, nagyon igaza van. Éspedig abban, hogy bármily ünnepélyes is a pillanat, bármekkora is a siker, valóban fölösleges a melldöngetés. Én is azt javaslom, hogy legyünk szerények, hiszen még egy kicsit adósak vagyunk az ország közvéleménye előtt is az ügyben, hogy vajon miért is kerül előbb sor a NATOcsatlakozásra, mint az uniós integrációnkra. Nos, ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy a NATO merő politikai okokb ól jóval alacsonyabbra eresztette azt a lécet, amit a tagságra vágyóknak át kell ugraniuk. Ezt az Unió nem teszi meg, ezért nyilván hosszabb is a felkészülési idő. Ez az alacsony léc betudható egy megelőlegezett politikai bizalomnak, és egyben azt is jelen ti, hogy bőven van még előttünk tennivaló.
