Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
51 (A jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalin helyét Kapronczi Mihály foglalja el.) Kétségtelen, hogy ezen a tavaszon itt, Magyarországon, a másik két csatlakozni vágyó országban úgyszintén, továbbá a NATO tagjai sorában és Brüsszelben egyaránt ünnepi hangulat van, és noha ezt az ünnepi hangulatot ám senki ne rontsa el, regisztráljuk és lássuk be azonban azt is - igen szerényen , hogy merő objektív okokból az elmúlt szabadon választott kormányok közül ez a mostani kormány objektíve - ismétlem: objektíve - majdnemhogy a legkevesebbet tehette a NATOcsatlakozásért, noha amire ebben az időszakban szükség volt, azt megtette. Ez lényegében a finis, a jogi ügyek rendezése. Pont ezért szeretném - megint csak a szerénység jegyében - megemlíteni, hogy talán ezért is célszerűtlen bizonyos beszédekben a NATObelépésünk kapcsán Hunyadi Jánoshoz és Batthyány Lajoshoz hasonlítódni. Emlékeztetni szeretném úgy a közvéleményt, mint a tisztelt Házat, illetve a jegyzőkönyvet, hogy a N ATOcsatlakozásunknak négy alapvető feltétele bizony némi kívánnivalót hagy még maga után. Az egyik ilyen alapvető feltétel a demokratikus intézményrendszer kérdése. Úgy érzem, hogy a magyar parlament ez ügyben az elmúlt fél évben egy kicsit deficitessé vá ltozott. Itt teszem föl azt a kérdést, hogy vajon mekkora reményünk van arra, hogy ez a kormány nemzetközi síkon közel húsz, nálunk - azt hiszem, szinte kivétel nélkül mindegyik - jóval erősebb tagországgal képes olyan együttműködésre, ami a NATO szellemis égének megfelel, midőn itthon a főbb politikai partnerekkel, a társadalom legfontosabb, legszélesebb erőivel nem vagy csak zörögve találja meg a hangot. (17.00) A másik feltétel, amelyre emlékeztetni kell, hogy itt is van tennivaló: a katonák feletti civil ellenőrzés kérdése. Azt hiszem, az elmúlt hét egy picit megingatta a hitünket, miszerint ebben a kérdésben helyes úton járunke, amikor azon nagyon kevés magyar civilek egyike, aki igen jól ért a NATOösszefüggésekhez, mintha kisebb boszorkányüldözés áldo zatává válna. A harmadik szempont: hadseregünk felkészültsége. Azt hiszem, itt ügyelnünk kell arra, amit szinte nap mint nap felemlítenek kritikaként a mostani NATOtagországok, ez a kommunikációképességünk - a nyelvi kommunikációról is beszélek. A negyedi k dolog pedig: pénzügyek. Egyfelől hozzá kell járulnunk a NATO védelmi képességeinek erősítéséhez, ez részünkről fokozottabb erőfeszítéseket kíván. És tudjuk, hogy a tavalyi költségvetési vita bizony nem azt a lendületet tükrözte e téren, mint ami korábban ígéretként elhangzott. (A jegyzői székben dr. Szabó Erikát Németh Zsolt váltja fel.) Egyszóval tanulni kell. És ha már a tanulási folyamatról beszélünk, emlékezzünk meg arról is, hogy tucatjával kerü ltek ki magyar katonatisztek a brüsszeli központokba, s a visszajelzések szerint főként a nyelvi felkészültségük némi kívánnivalót hagy maga után. Félve és nagyon csendben jegyzem meg, hogy körükből helyenként italozásnak is halljuk hírét. Szintén csendben jegyzem meg, hogy ezzel együtt a nagyvilági életre emlékeztető mozzanat, hogy NATOnagykövetünk éppen most költözik egy havi 23 millió forintos bérleti díjú rezidenciába. Ezek önmagukban nem nagy bajok, de intő jelek. Így aztán gondoljunk arra, hogy azok , akik a NATOkérdéskörrel foglalkoznak, bizony szorgalmasan tanuljanak angolul, és azt hiszem, ebbe a sorba honvédelmi miniszterünk is beállhat. Végezetül ugyanazt szeretném mondani, mint amivel kezdtem: igaza van a miniszterelnöknek, valóban illetlenség és felesleges lenne itt most a melldöngetés. Ismerjük el szerény eredményeinket, örüljünk nekik! Szép az önkritika egyébként, de azért azt is említsük meg, hogy az az ember, aki ezt az egész folyamatot elindította, az sajnos ma ennek a Háznak az egyik legt öbbet - nevezzük így - sértett egyénisége: a Magyar Szocialista Párt képviselője, Horn Gyula. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
