Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
476 munkát végezni? Mint a liga volt elnöke, tudja, hogy ez nem így van. Az érdekvédelmet éppenhogy erősíteni kellene és nem gyengíteni. Mi ebben egyébként számítottunk az államtitkár úr támogatására. Azok az emberek, akik társadalmi munkában felvállalják mások érdekeinek képviseletét, inkább tiszteletet érdemelnek, nem pedig támadást és gyűlöletet, mert sok esetben az állam el lenőrzési feladatát is átvállalják, és igenis segítenek a kollégáknak. Az, hogy a módosítással rosszabb vagy jobb helyzetű lesze a munkavállaló, ez nem kinyilatkoztatás kérdése. Számba kell venni az új szabályokat, minden lényeges új szabály szerint, amel y előttünk fekszik, a dolgozó vagy többet fizet, mint eddig, vagy el lehet küldeni, mert megöregedett, felelősségre vonható a munkáltató kényekedve szerint, holott eddig csak a kollektív szerződés szabályai szerint lehetett eljárni. Visszaszorulnak a koll ektív szerződés jogosítványai, gyengül az érdekvédelem. Hát akkor csak rosszabbul jár a munkavállaló! Tisztelt Képviselőtársaim! Külön szeretnék foglalkozni a leltárfelelősség tervezett szabályozásával. Csak közbevetem, hogy ez legalább félmillió embert ér int vagy még ennél is többet, hiszen nemcsak kereskedőket, bolti eladókat érint, hanem mindenkit, aki áruval foglalkozik, tehát nem lényegtelen ügyről van szó. Azzal kezdem, hogy az Európai Unió országaiban ilyen szabály nincs, meggyőződésem, hogy ez nálun k sem maradhat meg az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után. Hogy miért nem, arra részletesen kitérek. A leltárfelelősség szabálya a magyar munkajogban kifejezetten szocialista, pontosabban szovjet találmányként került be, és a társadalmi tulajdon vé delmét volt hivatott szolgálni. Az áru mindenkié, tehát egy kicsit mindenki feleljen érte a munkabér egy részével. Csak időközben a magántulajdon lett nálunk is a domináns. Az egykori kereskedelmi minisztérium már egyszer visszavonta, deregulálta a leltárs zabályokat, és részletesen indokolta, hogy az új gazdasági rendben ez a szabályozás nem feladata az államnak, az árukezeléssel kapcsolatos költségek és kockázatok az üzleti kockázat kategóriájába tartoznak. Az egész módosítást a tőkemunka viszonyába való durva, ráadásul egyoldalú beavatkozásnak tekinthetjük. A leltárszabályok pedig egyenesen az üzleti kockázatot hárítják át a munkavállalókra. Az Alkotmánybíróság ugyan formai okok miatt a deregulációt megszüntette, de egyben a következőket mondta: "Ha a jog alkotó úgy véli, hogy az adott társadalmi viszonyok szabályozása nem indokolt, akkor azt a felhatalmazást is hatályon kívül kellett volna helyezni, miszerint a témát szabályozni kell, felhatalmazás híján ugyanis az alkotmányellenesség fel sem vetődött voln a, így tehát valóban formai okokról van szó." Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ezt a normaszöveget írta, az boltban még csak vásárlóként járt, és fogalma sincs a szakmáról. A 170. § szerint a leltárhiány az értékesítésre, a forgalmazásra szabályszerűen átado tt és átvett, ismeretlen okból keletkezett, a kálót meghaladó mértékű hiány. Az első kérdés az, átveszike az árut a bolti dolgozók. A válasz: a bolti dolgozók sohasem veszik át az árut, mert ez fizikailag képtelenség. Ha azonban azt a leltározáskor mégis megtennék - már aki jelen van a leltárfelvételnél , utána naponként szállítnak árut az üzletbe, amihez az alkalmazottak, az eladók szintén nem nyúlhatnak, így nem is tehetők felelőssé a hiányért. Ezzel a szabályozással egyébként a jelenlegi rendet is felr úgja a tervezett módosítás. Ma a szabályozást a bevezetőben említett okok miatt a munka törvénykönyve a kollektív szerződésekre bízza. A kollektív szerződések lefedik az egész szakmát. A szakma egyébként ma másként rendezi a felelősség kérdését, mint az it t leírtak. Egyébként ez tipikusan olyan ügy, amit ágazati kollektív szerződésben lehet, illetve kellene szabályozni, figyelemmel a szakma írott és íratlan szabályaira. Az előterjesztőnek még arra sem volt ideje, hogy ezt tanulmányozza. A kiskereskedők, aho l nincs kollektív szerződés, jellemzően önfoglalkoztatók, vagy ezt vallják magukról. Náluk egyébként szó sincs szabályos áruátadásról, így aztán leltárfelelősségről sem, a multiknál pedig az otthoni gyakorlatnak megfelelően nincs ilyen szabályozás.
