Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
471 (21.00) Úgy látom, Magyarországon sajnos még nem közismert, s a politikai elitben sem triviális, nem nyilvánvaló, hogy az uniós csatlakozás Magyarország részéről nemcsak és nem elsősorban egyfajta jogharmonizációt, nemcsak és nem elsősorban egyfajta utolérési gazdaságpolitikát, pénzügypolitikát, vagy hogy úgy fogalmazzak: a maastrichti kritériumok teljesítését kívánja meg, hanem - nemcsak jó szándék, hanem politika i indokok alapján - a szociális sztenderdek teljesítését is. Higgyék el nekem, ha bekövetkezik az uniós csatlakozásunk csúszása, az nem politikai, nem pénzügyigazdasági és nem jogharmonizációs okokból csúszik; ha erre van uniós érdek, akkor elsősorban a s zociális sztenderdek alacsonyabb nívója, nem teljesítése, hogy durván fogalmazzak: mert túl olcsó nekik ez az ország, s az ő versenyüket rontja az a bekerülő Magyarország, amelyiknek a munkaerőpiacán a szabályozás, a kialakult sztenderdek hozzájuk képest v ersenyelőnyt biztosítanak az itt szerepet vállalóknak. Ebből az emelkedettnek nem mondható, de létező érdekkörből adódóan is, a velünk szemben támasztott, az Európai Szociális Chartában precízen és pontosan leírt szociális normatívakényszerből következik, hogy ha Magyarország komolyan kívánja venni az európai felzárkózási törekvéseit, uniós csatlakozását, akkor a hazai politikában is első helyre kell helyezze a szociális sztenderdek teljesítését, s az ehhez kapcsolódó intézmények, gazdaságpolitikai kényszer ek kialakítását. Úgy ítélem meg tehát, hogy ha a munka világát szabályozó alapvető törvények, így a munka törvénykönyvének a módosítására sor kerül, akkor ez, és nem a pillanatnyi politikai vagy egyensúlyi érdekek munka világát, vagy akörnyéki politikai po zíciókat érintő, egyensúlyi kérdései kell meghatározzák, mire is irányul a szabályozás. Úgy látom, ez a szabályozás nem abból a megfontolásból indul ki, amit az előbb elmondtam. Mi a másik ok, ami miatt most elkapkodottnak, végig nem gondoltnak, így alkalm atlannak gondolom ezt a módosítást? A másik ok az, hogy úgy hiszem, a munka világát érintő kérdéssel kapcsolatban a szabályozás változásakor az az igazi szempont, hogy a pillanatnyi helyzethez, az ország teherbíró képességéhez, gazdasági versenyképességéhe z képest hogyan alakul a munkavállalók és a munkaadók pozíciója. Ebből a szempontból el kell ismerjem, hogy a '90es évek elején történt módosítás, amely a munkaadói pozíciók javára jelentősen háttérbe szorította a munkavállalói pozíciókat - megjegyzem: a kollektív érdekvédelem területén túlságosan is , ez a pozícióátrendezés hozzájárult ahhoz, hogy jelentősebb legyen a külföldi tőke Magyarország iránti érdeklődése. Negatívan is mondhatnám: éppen az előző, a Nemzeti Bankról szóló vitában ennek az összes ne gatív felhangja elhangzott, de tény, hogy amikor arról kellett döntenie az akkori vezetésnek, hogyan szerez tőkét, beruházást, vállalkozókat mindahhoz, ami Magyarországon az újjáépítéshez egyébként szükséges, akkor úgy döntött, prioritást biztosít Magyaror szág ilyen úton megteremtett vonzerejéhez, amelyikben is a munkavállalók, munkaadók pozíciójának változtatása során legyöngítette a munkavállalók pozícióit; s a munka világát úgy alakította át, hogy az a befektetők számára legyen kedvező, a tőke számára le gyen vonzó, a külföldi összevetésekben alacsonyabb szociális sztenderdeket biztosítson, s hogy ezek ellen a szociális sztenderdek ellen ne lehessen fellépni. Tehát még garanciákat, fizikális védelmet is biztosított ezen, egyébként méltatlanul háttérbe szor ított normatíváknak. 1995ben, a munka törvénykönyve következő jelentős módosításakor a végiggondolás majdnem hasonló volt; a Bokroscsomag környékén jártunk, abban a gazdasági helyzetben, amikor az ország a megítélésü nk szerint - a Hornkormány volt minisztereként mondom, de a Szocialista Pártnak ma is ez az álláspontja - a csőd felé haladt, meg kellett állítani ezt a lefelé tartást a negatív spirálról, s megfordítani a trendeket. Az akkori munka törvénykönyve módosítá sának egyik filozofikus felhangja ez volt - csak a képviselőnő kedvéért mondom. Mi a bajom most? Nem az a bajom, hogy sokat kellene vitatkoznunk azon, az ország versenyképessége mit igényel hosszú távon a munkaerőpiactól, s mit kíván meg a munka világától. Az a bajom, hogy a mostani módosításnak nincsen ilyen indoka. Se az államtitkár úr, s a kormány
