Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
472 nevében senki nem mondta el nekünk, milyen filozófiából, milyen gazdaságpolitikai várakozásból, a munka világa pozícióit érintően mi az, aminek következnie kel l. Ha azt mondta volna, hogy az uniós csatlakozás, a világgazdasági trendek, a magyarországi modernizáció, vagy a kormány új gazdaságpolitikája kívánja meg e lépéseket, akkor maximum egyet nem értően, de elgondolkodtunk volna ezen a dolgon, s azt mondjuk, mi nem így látjuk. Úgy látjuk, ebből a helyzetből nem ez következik, de ez nívós érvelés lehetett volna, mert ennek szempontnak kell lennie a munka törvénykönyve módosításakor. Ebből a szempontból egyébként a következőt látom: úgy ítélem meg, hogy Európába n ma éppen azon az úton járnak a kormányok és maga az Európai Unió, hogy a hosszú távú versenyképesség megteremtése szempontjából - a monetáris, a pénzügyi, a gazdasági eszközrendszeren túl - a társadalmi stabilitás feltételeit építik. Ehhez hozzátartoznak a szociális normák, a társadalmi párbeszéd, a munka világának egyensúlya, a munkavállalói pozíciók erősítése. Távolabb kerülünk az uniótól akkor, ha pillanatnyi versenyképességi szempontokat helyezünk szembe a tartós versenyképesség szempontjaival. Ehhez pedig az szükséges megítélésem szerint, hogy a már itt lévő befektetők számára is kiszámíthatóbb és biztonságosabb legyen a munka világa, ez pedig akkor van így, ha nagyobb egyensúlyra építkezik, ha az érdekvédelem erősebb lehet, nem legyengített, s ha a k ormány nem fenyegeti a munkavállaló pozícióját. Ezeket szerettem volna elöljáróban hozzáfűzni, s tulajdonképpen ezek az indokok azok, amelyek alapján úgy gondoljuk - s ezt a szocialista frakció nevében is mondom , hogy ha a mai állapotában születik meg a törvény, és nem lesz lehetőség arra, hogy a további érdekegyeztetés során - örülök annak, amit a képviselő asszony mondott, hogy most végre megkezdődött egy tartalmi egyeztetés, legalább az egyik közalkalmazotti érdekegyeztető fórumon - a tervezet alapjaib an módosul ezen szempontok irányába, akkor nemcsak azt az álláspontunkat kell kinyilvánítsuk, hogy most nem támogatjuk egy ilyen formában létrejövő munka törvénykönyve kialakítását, hanem azt is előre kell bocsássuk, hogy ennek - ha módunk lesz rá, ha odaj utunk és bizalmat kapunk arra, hogy kormányozzunk - az újratárgyalását fogjuk kezdeményezni; újratárgyalását és megállapodásos alapon történő módosítását. A szakszervezetek mai álláspontja, a munkavállalók pozíciója azt jelzi előre, hogy a mai módosításból nem sok maradna ezen újratárgyalást követően, mégis úgy korrekt, ha már most jelezzük, hogy számunkra nemcsak tételeiben, hanem irányában, filozófiájában, európai és hazai modernizációs szempontokból is elfogadhatatlan a javaslat, ezért kezdeményezzük az újratárgyalását s az abból következő módosítását. Egy részkérdésre térnék csak ki, pedig ez a részletes vitára való kérdés, de politikát is érint, így aztán az általános vitában, azt hiszem, fontos megemlíteni: az üzemi tanácsok kollektív szerződést érintő kérdésköre. Nagyon sok érv elhangzott, és azt hiszem, egy szakmai vitában tulajdonképpen nagyon közelálló nézeteket tudnánk megfogalmazni mind a tízen, ahányan most a teremben ülünk. Tehát azt a szándékot, törekvéseket, hogy ott is legyenek kollektív megá llapodások, alakuljon ki a munka világát érintő, tárgyalásos szituáció, ahol éppen nincsen szakszervezet, azt gondolom, pártolni kell. (21.10) Sőt, azt is, hogy érdekeltséget teremtsünk arra, hogy alakuljanak ki érdekképviseletek, hogy legyen partnere a mu nkaadónak, legyen munkavállalói partner a másik oldalon, hiszen így stabilabbá lehet tenni a munka világát, a helyi együttműködést. Azonban az üzemi tanács erre a célra nem alkalmas a mai törvények szerint. Nem alkalmas, mert a törvény szerint az érdekérvé nyesítés egyetlenegy alkalmas eszközével sem rendelkezik. Kérdezem én: milyen az a megállapodás, ahol az a partner, aki a megállapodás egyik oldalán van, sem a saját körében, a munkavállalói körben, sem a másik partnerrel szemben nem rendelkezik eszközökke l arra nézve, hogy érvényesítse a vállalását?! Egyébként hozzáteszem - de valóban csak a későbbi időpont miatt teszem hozzá , ha viszont rendelkezne ezekkel a jogosítványokkal, nem
