Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
48 büszkélkednünk, hanem dolgoznunk kell, többek között úgy, ahogy ellenzéki képviselőtársaim is elmondták, a szoms zédaink NATOtagságának érdekében is. Aggodalmaskodhat valaki azért, mert új kihívást jelent a magyar külpolitika számára a NATOtagság. Valóban új kihívást jelent. Olyan kérdésekkel kell foglalkozni, amelyek eddig nem tartoztak a magyar külpolitika fő von alába. Mi lesz ennek a következménye? Tágulnak a gondolkodási körök, lépésváltás jön létre a magyar külpolitikai gondolkodásban. (16.40) Ezek a távoli világok - ahogy már említettem - nem is igazán távoliak, hiszen egyre közelebb kerülnek. A nemzetközi ter rorizmussal szemben az a feladatvállalás, amit a NATO magára vállal, igenis minket is érdekeltté tesz abban, hogy helytálljunk ezekben az új kihívásokban, ne csak Fejbólintó Jánosok legyünk a NATO vezető testületeiben, hanem érdemi, szakmai kérdésekkel, sz akmai válaszokkal tudjunk felelni. A megnyugvás a másik érzelem, amiről szólnom kell. Ha belegondolunk abba, hogy Magyarország a világ legerősebb védelmi szervezetének a tagja lesz, hát mi ez, ha nem megnyugvást kiváltó gondolat. Azt gondolom, hogy akik ag godalommal néztek a jövőbe, észlelvén a déli határainktól nem túl távol zajló bizonytalanságokat, akik nem feledkeztek meg arról, hogy keletre igaz, hogy nagyon meggyengült, de régi vágyairól nem feltétlenül lemondott birodalmat is találhatunk, ahol még tu lajdonképpen semmi nem dőlt el, akik felé nagy bizalommal és reménnyel tudnék tekinteni, ha nem támadnák annyira térségünk és ezen belül Magyarország NATOtagságát. Bennem pont ez kelt fel irányukban valami bizalmatlanságot, hiszen a NATO - mint elhangzott , és tudjuk jól - soha nem támadott kifelé. Aki tehát a NATOtól fél, annak bizonytalan szándékai vannak. De tételezzük fel a jobbik esetet, hogy csak nem ismeri eléggé a NATO belső szerkezetét és terveit. A bizalmat egyébként a NATO iránt az is felkelthet i bennünk, hogy most, amikor már megvan a döntés, siettetik a tagfelvételünket, nem azért, hogy tagként vegyünk részt az 50 éves évfordulón - ami protokollárisan nagyon jelentős dolog , hanem azért, hogy már tagként vehessünk részt a NATO következő straté giájának a meghatározásában, hogy ezzel azonosulni tudjunk, hogy ne ránk kényszerített dolog legyen, mint későn jötteknek, nem jut más. Az öröm az utolsó gondolat, amelyről beszélnem kell, az az öröm, amely sajnos Magyarországon hiányzik. Gondoljunk csak b ele, miért nem borultunk egymás nyakába, amikor a szovjet csapatok elhagyták hazánkat, hány évig vártunk rá! És úgy tűntek el - mintegy kilopakodva , hogy nem tudott felszabadulni bennünk a megnyugvás, az öröm, a felszabadultság érzete. Öröm lehetne ez a biztonság, de öröm lehetne az is, hogy ebben az ügyben egy közös akarat nyilvánul meg a patkó mindkét oldalán. Ritka, sajnos nagyon ritka ez az egység. Külön jelentősnek tartom a NATOt ellenző parlamenti párt nagyon visszafogott felszólalását, együttműköd ési készségét, amit az előbb hallhattunk. Nemzeti öntudatot adhat számunkra ez a tagság, döntés, mint ezer évvel ezelőtt a nyugati világ mellett. A kompország korszaka, mint ahogy Szájer József hangoztatta, lezáródhat. Azt gondolom, hogy a Fidesz frakciója , benne a Fidesz kereszténydemokratái is, nem aggodalommal, még csak nem is megnyugvással, hanem valódi belső örömmel fogadják ezt a határozatot. Azt kívánjuk, hogy ebben az örömben osztozzon az egész ország. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Szanyi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) :
