Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
47 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Surján László képviselő ú r, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a vezérszónoki körben meg az azt követő néhány felszólalásban minden lényeges politikai gondolat előkerült. Hogy mégis bátorkodom az önök idejét erre a nagyonnagyon fontos és nagyon érdekes területre irányítani egy felszólalás erejéig, az azért van, mert én három érzelemről szeretnék beszélni, három olyan érzelemről, amely a NATOcsatlakozással kapcsolatban az országban tapasztalható. Ez a három érzelem a következő: aggodalom, megnyugvás és öröm. Aggodalom járja át az ország egy kisebb részét, de érd emes odafigyelnünk mindazokra, akiket kisebbnagyobb aggodalom tölt el a hír hallatán, hogy Magyarország rövidesen a NATO tagja lesz. Vannak köztük olyanok, akik egy hadseregmentes világot szeretnének látni. Nyugodtabb korszakaimban én is közéjük tartozom, csak eszembe jut, hogy 1918ban volt már egy hadügyminiszterünk, aki kijelentette, nem kíván több katonát látni - az eredményt mindannyian ismerjük. Tehát lehetnek vágyaink, de azokat a valós világhoz kell igazítanunk, és sajnos ez a világ még nem olyan, ahol az észérvekkel egyedül el lehet boldogulni. Mások aggódnak a NATOtagságunk miatt, mert azt mondják, hogy ez egy ránk kényszerített dolog, a nagyhatalmak bedaráltak minket. Mindannyian tudjuk, hogy ez az első olyan katonai szövetség - századunkban min denképpen , amelyet népszavazás döntött el, a ránk kényszerítés gondolatát, azt hiszem, elfelejthetjük. Mások azt mondják, hogy drága mulatság ez, hol vagyunk mi attól, hogy vállalhatnánk. Igazuk van a tekintetben, hogy valóban nem ingyen van a NATOtagsá g, de az is elhangzott sokszor, érdemes még jobban tudatosítani, hogy sokkal olcsóbb a NATOtagság, mint ha, mondjuk, tizedakkora védelmet akarnánk Magyarország számára biztosítani saját erőnkből, mint amit ez a tagság számunkra biztosít. Belesodorhat mink et ez a tagság olyan ügyekbe, amelyekhez semmi közünk - aggodalmaskodnak ismét mások. Vane ebben az egyre kisebbre zsugorodó világban valami, amihez nincs közünk? Azt is meg kell gondolnunk - valamifajta magyar virtusra is hivatkozhatom , az elmúlt év fo lyamán sorban a 16 tagállam szavazott arról, hogy minket a szövetség tagjaként szeretne látni. Azokban a parlamentekben vagy föltették, vagy föltehették volna a kérdést: akarsze meghalni Magyarországért? És ezek a tagállamok igennel feleltek erre a feltet t vagy fel nem tett kérdésre. Most mi is dramatizálhatjuk a kérdést, és feltehetjük: akarsze meghalni Kanadáért? De azt gondolom, hogy túlzás ez a megfogalmazás, mégis a kölcsönösség, a tisztesség azt kívánja, ha ott vállalnak értünk felelősséget, nekünk is vállalni kell, ami teher ránk esik. A tekintetben pedig szeretném a NATO alapvető gondolkodását aláhúzni: elsődlegesen minden NATOtagállam köteles saját magát megvédeni tudni. Ha tehát valaki attól fél, hogy védtelenek leszünk és kiszolgáltatottak a sz övetségnek, annak igaza van a Varsói Szerződést illetően, ahol holmi részfeladatot kapott egy ország, hogy önállóan semmire se legyen képes. Tehát nem leszünk kiszolgáltatottak ebben a szövetségben. Rontja a szomszédainkkal való viszonyt, vethetjük fel, hi szen itt egy ki nem mondott versenyhelyzetben előnyhöz jutottunk, de kérdés, hogy mire használjuk ezt az előnyünket. A miniszterelnök úr mai napirend előtti beszédében óva intett mindenkit attól, hogy a magyar előnyök túlhangsúlyozásával feszültséget gerje sszen, és nagy örömömre szolgált, hogy a teremben ezután kitört a taps. Azt gondolom, hogy ez a magyar parlament véleményét is jelenti, itt nem
