Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
442 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Referálók, Pénzügyminiszter Úr és Magyar Nemzeti Bank Elnöke! Olvasva, pontosabban tanulmányozva ezt az anyagot, hiszen bőségesen állt rendelkezésre idő, örülök anna k, hogy végre a parlament és a plenáris ülés elé került, amire eddig még nem volt példa, és ez természetesen elindíthatja majd a különböző kérdések albizottsági, ad hoc bizottsági további vizsgálatát, illetve ami természetesen kapcsolódik a Magyar Nemzeti Bank teljes körű átvilágítási kérdéséhez és teljes körű ellenőrzéséhez. Amit a felvezetésnél hallottunk a gazdasági bizottság részéről, meg szeretném jegyezni, nem volt teljes körű, hiszen nem hallatszott egy szó sem arról, hogy a gazdasági bizottságban na gyon komoly vita alakult ki, kérdések merültek fel, amire Kovács Álmos nem akart vagy nem tudott válaszolni, például az adósságszolgálati összegre 19979899ben. Nem kaptunk választ a lecserélt adósságra, nem kaptunk egyéb kérdésekre sem választ, tehát am i itt elhangzott, az már egy lekerekített vélemény volt, és nem igazán tükrözte a gazdasági bizottságban megjelent vagy lezajlott vitát. Hallgatva a kettejük beszámolóját, meg kell hogy mondjam, ledöbbent az a fajta vulgáris, kincstári optimizmus, amellyel itt a rádió hallgatóit, mert nyilván hallgatják ezt az adást, vagy az itt ülő képviselőket lebecsülik. Ne tessenek azt gondolni, hogy ez a vulgáris közgazdaságtan adja a magyar gazdaságpolitika alapját. Emlékszem, a '80as években és még azt megelőzően is örökösen azzal a kincstári optimizmussal küzdöttünk, ami mindig úgy hangzott, gondoljuk a '80as évekre, az MSZMP '85ös, XIII. kongresszusa után elhangzottakra, hogy túl vagyunk a hét szűk esztendőn, most már a növekedés következik, és sorolhatnám végig - és közben egy nagyon súlyos gazdasági összeomlás következett be. Készítettünk erről nem egy elemzést, azóta már többen publikálták. Abban az időszakban is kimutatható volt a gazdaság leépülése, a külföldi adósság sokkal keményebb, ugrásszerű növekedése, amit elhazudtak a publikációban, elhazudtak a kincstári optimizmusban, majd később ugyan korrigálták ezt, de akkor nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és nem közölték a közvéleménnyel. Ugyanolyan érzésem volt most, hallgatva a két beszámolót, amikor a növ ekedésről, az inflációról voltak szívesek szólni, hiszen maga az inflációszámítást - nem szeretnék most szakmai kérdésekre kitérni, nagyon jól tudjuk, hogy rengetegféle számítás van - ahogy hazánkban készítik, ez igenigen kemény kritikát érdemel. (18.30) Egyrészt ha áttekintjük a lakosság többségének a fogyasztói kosarát, és ha az átlagkeresettel rendelkező családnak 3638 ezer forintos a fogyasztói kosara - most a CPre, vagyis a fogyasztói árindexre gondolok, ami meghatározó az infláció alakulásánál , a kkor abban a fogyasztói kosárban 90 százalékot tesz ki az élelmiszerfogyasztás és a rezsi, tehát a lakás fenntartásával kapcsolatos kiadások! Márpedig itt egy nagyon gyors exponenciális áremelkedés következett be, és hogyha az indexet ezekkel a súlyokkal s zámítom ki, akkor bizony a várható infláció nem 9 százalékos, hanem ennek legalább a kétszerese! A másik dolog: a növekedés. Az is ismert, hogy a növekedésnek van egyfajta tényleges fetisizálása, amikor a GDPhez hasonlítjuk, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a növekedés valós mértéke a nettó jóléti gazdasági mutató, tehát az a mutató, amely azt tükrözi - és csak akkor van értelme a gazdasági növekedés elemzésének, hogyha tükrözi , hogy mennyire változtatja meg az adott nemzetgazdaság jólétét. Márpedig minden gazdaságpolitikának, minden gazdasági döntésnek a monetáris és fiskális politikának csak egyetlenegy célja lehet, hogy az adott nemzetgazdaság jólétét emelje! Ha nem ez a cél, az egy bukott gazdaságpolitika! Márpedig ha ilyen szempontból nézzük, akkor tes sék összetenni, és képzeljük el a koordinátarendszerben a különböző mutatóknak az alakulását, és akkor egészen más képet kapunk a gazdasági növekedés értelmezéséről. Hiszen ha végigtekintjük például a sokat emlegetett ipari termelést, amely '97ben valóba n 11 százalékos növekedést jelentett, de a belső piaci értékesítés csökkent, megemelte az exportot, mert tudjuk jól, hogy a multinacionális cégek összefonódásával
