Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
421 DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank '97. évi tevékenységének értékelése nem kis feladat, egyben felelősség. A megismert tények szakszerű avagy érzelmi megközelítése jól vagy rosszul minősíti az ország pénzügypolitikáját - a tét nem csekély. Nehéz ugyanakkor egy ilyen terj edelmű és jelentőségű anyagot messze a történtek után értékelni. Az egyes bizottsági ülések a részletesebb tárgyalásra megfelelő lehetőséget biztosítottak, így most, a teljesség igénye nélkül, néhány csomópont kiemelésére vállalkozom, főként olyanokra, ame lyek a tisztelt Ház számára is hasznosítható tanulsággal szolgálnak. Engedjék meg, hogy először néhány általános észrevételt tegyek! A jelentés a Magyar Nemzeti Bank '97. évi tevékenységéről szól, amelyet, mint hallottuk, '98 júniusában készített az előter jesztő, és mindezt most, '99 februárjában tárgyaljuk. A hosszú türelmi idő, a visszatekintés abból a szempontból jó, hogy a '97. évi helyzetértékelés, a gazdasági és pénzügyi folyamatok elemzése ma már mint pénzügyi és gazdaságtörténeti tény ítélhető meg. Szembesülhetünk azzal, hogy a közel két évvel ezelőtti feltételezések és pénzügypolitikai intézkedések mennyiben voltak megalapozottak, mennyiben feleltek meg az ország érdekének és a szakma diktálta követelményeknek. Persze most már könnyű megállapítani azt, hogy voltak látványos tévedések, például a '97. évre vonatkozó gazdasági folyamatok prognózisában, azon belül is a gazdaság növekedésének, a folyó fizetési mérleg hiányának megítélésében, és a pénzügypolitikában talán más alternatívák is kínálkoztak. Az is igaz, hogy más megoldások választása, nem kizárhatóan, a ténylegesnél több kockázat vállalásával is párosulhatott volna. Ez utóbbitól érzékelhetően tartózkodott a Magyar Nemzeti Bank. Monetáris és árfolyampolitikájának meghatározó eleme éppen a kock ázatokat kerülő óvatosság és kiszámíthatóság volt. Vitathatatlan tény, hogy az MNB '97ben a gazdasági közvélemény számára is kiszámítható monetáris politika folytatására törekedett. Mindezt kiki vérmérséklete és szakmai felkészültsége szerint ítélheti jó nak vagy kevésbé jónak. Az a tény ugyanakkor, hogy ennyi idő távlatából tekintünk vissza a '97es eseményekre, azért helyteleníthető is. Persze nem a jelentést adónak róható fel mindez, hanem a beszámolót meglehetős késedelemmel tárgyaló tisztelt Háznak. Í gy ugyanis csak jelentős késedelemmel hasznosíthatjuk a beszámolóból leszűrhető jó és rossz tapasztalatokat. A jövőben célszerű lenne hamarabb napirendre tűzni a Magyar Nemzeti Bank éves beszámolóját. Ehhez azonban a következőt szeretném még hozzáfűzni: kö zismert, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény - és a jegybank, mint tudjuk, részvénytársaság - a közgyűlés megtartását az üzleti évet követő év májusának végéig írja elő. Ebből fakadóan, minden valószínűség szerint, a jegybanki éves jelentés a jövő ben sem fog hamarabb beterjesztésre kerülni, hiszen ennek alapját a jegybank közgyűlési anyagai képezik. A jelenlegi szerencsétlen helyzeten viszont előrelátóbb parlamenti tervezéssel lehetne és kellene is változtatni, annak érdekében, hogy a beszámoló tár gyát képező üzleti évet követő év őszén az Országgyűlésben megvitatásra kerülhessen az előterjesztés. E felvetésem egyébként vonatkozik valamennyi egyéb, éves tevékenységet ismertető parlamenti beszámolóra. Hiányzik a beszámolóból az adott időszakot átfogó felügyelőbizottsági jelentés - vagy legalábbis a beszámoló mellől , pontosabban annak összegzése, valamint a bank auditorának részletező jelentése. A lehetséges ellenőrző pontok hiányában aggályos lehet az MNB tevékenységének objektív megítélése, legaláb bis azok számára, akik azt nem ismerik. Vannak, akik a bizottsági üléseken ezt megismerhették. Az is igaz, hogy a beszámoló terjedelme és mélysége sem az alkotmányban, sem a jegybanktörvényben nincsen behatárolva, ennélfogva csak a kialakult hazai és nemze tközi gyakorlat jelent némi tájékozódási pontot a beszámoló mélységét illetően. A feladat körülírtabb meghatározására mindenképpen érdemes lesz visszatérni, s ezt meg is teszem, mint ahogy azt a számvevőszéki bizottság máris tervbe vette. Mindezek előreboc sátásával néhány súlyponti kérdést részletesebben is szeretnék jelezni, helyenként értékelni.
