Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
400 nemdohányzók egészséghez való jogát biztosítani? Csak úgy, mivel itt passzív dohányzásról van szó, hogy a dohányosokat, akiknek a káros szenvedélye valamilyen formában kihat a nemdohányzókra is, és ezzel az ő egészségük is károsodik, valamiféle tilalmakkal illeti. Ez világosan, szépen le van vezetve a törvényben, több tilalmat határoz meg, de kétségtelen, vannak olyan területek, aho l ezeket a tilalmakat nem lehet teljes egészében bevezetni. Ki lehet mondani, hogy munkahelyen, bent az irodákban tilos a dohányzás. Ezzel a jogszabály eleget tett abbéli alkotmánybeli kötelességének, hogy a nemdohányzóknak az egészségét is biztosítja, va gyis megvédi a dohányzótól, mert kijelöl a munkahelyen dohányzásra meghatározott helyeket, amiket természetesen nem fog a nemdohányzó felkeresni. El lehet ezt rendelni különböző közforgalmi eszközökön, amelyek rövidebb távon közlekednek, de már nem feltétl enül biztosítható a vonaton, nem biztosítható bizonyos közforgalmi helyeken sem, mert egyszerűen nincs belőlük annyi. Példaként mondom, ha az InterCityn nem kapok már nemdohányzós helyet, akkor kénytelen leszek beülni a dohányzók közé, és ezzel már egészsé gem károsítva van. De mégis a nemdohányzók megvédése a dohányzóktól valahogy megoldható. Kétségtelenül a legnehezebb a vendéglőkben, vagy ahol étkezés, ivászat folyik, amely a magyar társadalomba meglehetősen beékelődött már, szokássá vált; Mikszáthra is t örtént itt már utalás, valóban egy jó vasárnapi ebéd után eltajtékpipáztak, de a vasárnapi ebéd utáni kávé mellé szinte dukál a cigaretta. Ha ez vendéglőkben történik, tényleg elég nehéz kitiltani azt, aki e szokás rabja, attól, hogy megmenekítsük azt, aki nem dohányzik. Különböző technikai megoldások természetesen lehetségesek. Hallottuk azt is, hogy ez óriási pénzbe kerül, tehát az összes ilyen vendéglátóhelyet ellátni szellőzőberendezésekkel hirtelenjében, ez nehéz megoldást jelent. Mindezért a legszimpa tikusabbnak, de nem feltétlenül azonnal megoldhatónak az tűnik, amit felszólaló képviselőtársaim egyike elmondott, ha megfordítanánk: nem azt mondanánk, hogy hol nem lehet dohányozni, hanem azt mondanánk, hogy sehol nem lehet dohányozni, és esetleg azt a n éhány helyet határoznánk meg, ahol lehet. Tehát ha nem lenne kiírva a vendéglőkre, hogy nem lehet dohányozni, mert hisz nem lehet, hanem az lenne kiírva néhány vendéglőre, hogy itt szabad a dohányzás, amely káros az egészségre, akkor el tudná dönteni az, a ki saját egészségét is óvni akarja, hogy beteszie a lábát ide, avagy sem. De mindenesetre a nemdohányzókkal ez a törvénytervezet kellőképpen foglalkozik. Nem állítom, hogy minden kérdésre megadja pontosan a választ, az előbbi okok miatt sem, mert hisz pén zzel egyszerre, hirtelen ezt megoldani nem lehet, de egy kezdeti lépést tesz a nemdohányzók védelmében. Sokkal nehezebb a helyzet, ha a másik oldalt nézzük, a dohányzók kérdését. Mert hisz az alkotmány azt is biztosítja, ha minden emberre vonatkoztatjuk ez t a jogot, akkor a dohányzók részére is. A dohányzók nem feltétlenül tudják, még akkor is, ha hirdetéseken ez már rajta van, hogy a dohányzás káros az egészségre, vagy nem megfelelő mélységben tudják. Egyszerűen eltekintenek ennek a káros hatásnak az ő egé szségükre is káros hatásától. Abszolúte nem nevetséges amit mondok, mert ha azt vesszük, és itt elhangzott, hogy Kolumbusz idején fedezték fel a dohányt, és körülbelül 20 év múlva már itt volt Európában, ha kiszámítjuk, az 1512, és ugyanakkor az is elhang zott, hogy csak 1957ben derült ki, hogy ez a tüdőrák okozója, vagyis 445 évig igenis abban a hiszemben élt a dohányzó polgár, hogy az nem árt az egészségére, vagy nem ilyen mérvű egészségromlást idéz elő. 1957 óta pedig nem sok idő telt el. Tehát valóban a dohányzás tudatlanságra is vezethető vissza. Ezt az is bizonyítja, hogy különböző statisztikák szerint minél iskolázatlanabb egy réteg, annál inkább dohányzik. Ez lehet, hogy sértőnek tűnik, de valós statisztikai adatokkal alátámasztható. Különösen e tu datlanság még fokozva van azáltal, hogy az óriási reklámok mutogatják - itt elhangzott már, és ez különösen a serdülő fiatalokra van nagy hatással , hogy micsoda kemény legény lesz valaki a lóháton vagy a vízparton, vagy a tengerparton, ha ott van a kezéb en a füstölő cigaretta. Ez a tudatlan vagy nem kellőképpen felkészített gyermek lelkére igenis nagy hatással van, pláne ebben a társadalomban, ahol beleágyazódott a tudatba, hogy az a nagy fiú, az az igazán felnőtt ember már, aki dohányzik. Tehát
