Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
397 Önmagában az egész törvényjavaslatot jónak tartom, néhá ny módosító javaslatot már beadtam, és azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat vitája körül a végén konszenzusra jut a Ház. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szöv etsége. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagyon fontos törvényről van szó, és valóban a lövészárkok nem a pártok között, sőt, nem más organizáció között, hanem nagyon sokszor a családon belül, a munkahelyen belül húzódna k. Ugyanakkor - ahogy itt tudós kollegáimtól is hallottuk, meg az Országgyűlési Könyvtár kitűnő összeállításából is olvasni lehetett - rendkívül sok egészségkárosodással jár a dohányzás, és szemben más kábítószerekkel, itt direkt módon a nemdohányzók egész ségét is rongálja a dohányzás. Nemcsak képviselőként, hanem az Egészséges Környezetért Alapítvány elnökeként is szólok, és úgy gondolom, hogy az egész törvény szellemiségét az alkotmányban is garantált egészséges környezethez való jog alapozza meg, és ez a legfontosabb mondanivalója. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezt a címben is tükrözni kellene. Nem csupán a nemdohányzók védelméről van szó, hanem bizony a dohányzók védelméről is, gyűjtőnéven az egészség védelméről. Hiszen - ahogy itt hallottuk Gémesi dok tortól, másoktól is, micsoda károkat okoz a dohányzás abban a szegény embertársunkban, aki ennek a szenvedélynek a rabja - a dohányzás nem más, mint egy alattomos szenvendélybetegség. Jól tudom, hogy hagyományainkban, a magyar anekdotakincsben, a magyar ku ltúrkincsben a dohányzás, a pipázás, a szivarozás kedélyes valami volt, de azért ne felejtsük el, hogy akkortájt volt ez, amikor el lehetett különíteni a dohányzó szférát a nemdohányzó szférától, továbbá nem éltek annyi ideig az emberek. Sokkal rövidebb vo lt az életkor, semmint azok a hosszú idő alatt kialakuló károk okozták volna a halált, amelyek a dohányzással járnak. Egyszerűen nem jelent meg, hiszen 4050 év vagy 50 és 60 év között már meghaltak az emberek. Tehát az volna a javaslatom, hogy a törvényja vaslat címe tükrözze ezt, és az egészség védelméről, a dohánytermékek fogyasztásának és forgalmazásának egyes szabályairól szóljon, amellyel kifejezzük azt, hogy nem egyértelműen tiltásról van szó, ne csak a társadalom nagyobb részének és a gyerekeknek a v édelmében lépjünk fel, hanem mindenkinek a védelmében lépjünk föl, magának a dohányosnak a védelmében is. Természetesen osztom azt a liberális álláspontot, hogy senkit sem lehet akarata ellenére boldogítani, de ne felejtsü k el - ahogy ezt többen kifejtették : a dohányos, amikor a saját egészségét rongálja, akkor ezt a társadalom terhére is teszi, tehát nem tudja a következményeit csak maga viselni. Egyes biztosítók életbiztosítások esetén figyelembe veszik ezt, tehát magas abb díjat számítanak akkor, ha káros szenvedélyeknek hódol valaki, de az általános egészségbiztosítás, amelyet nem is nagyon tudunk definiálni, nem tesz ilyen különbséget. (14.30) Tehát annak a szegény embernek, akinek érszűkület miatt le kell vágni a lábá t, akit emiatt föl kell menteni a munkájából, rokkanttá kell nyilvánítani, aki korábban hal meg és így tovább, s a családját el kell tartani, ezek a terhek az egész társadalmat és minket, nemdohányzókat érintenek. Ez is, hogy minket nemdohányzókat... - én tizenhárom éves koromig dohányoztam. Amikor Pécsett a jezsuita kollégiumban elkaptak a vécében dohányzáson, akkor bevittek páter Cserje Sándor főprefektushoz, aki kedélyesen fogadott, és azt mondta, nahát, te is dohányzol? Azt mondja: én is dohányzom, akko r dohányozzunk együtt! Elővette a szivarját, megkínált vele, én mondtam: nem, én szivarral nem foglalkozom, csak cigarettával. Azt mondja, komoly férfiember, komoly dohányos szivart szív, s elszívatott velem egy szivart. Utána, mikor látta, hogy kékülök, z öldülök, azt mondta, nem muszáj a
