Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
398 jövőben, de ha dohányozni akarok, menjek be csak hozzá, ő mindig szívesen dohányzik velem. Azóta nem dohányzom, és áldott emlékére ma is szeretettel gondolok. Nem sokkal később a kollégiumot államosították, ő pedig exilium ban halt meg. De úgy gondolom, valahol itt van a dolog nyitja, hogy nemcsak a törvényben, nemcsak a törvényes keretek megadásával kell küzdenünk az egészségért, az egészséges környezetünkért, hanem példamutatással, személyes ráhatással, és mindenkivel külö nkülön kell ezt elintézni. Apám nagy dohányos volt orvos létére, ennek következtében mi, a gyerekei nem dohányoztunk. Az én nyolc gyermekem közül egy dohányzik, minden ráhatás ellenére. Feleségem dohányos volt. Mikor első gyermekét várta, akkor leszokott, mert az életét is odaadta volna azért, hogy gyermeke egészségesen szülessen. Sajnos nem mindenki ilyen, látunk szép kis terhes anyukákat, áldott állapotban lévő anyukákat, akik cigarettáznak vagy szoptatós anyákat is. Ez egy alattomos szenvedélybetegség, ahol segíteni kell az egyént, hogy leszokjon, ugyanakkor pedig akit nem lehet leszoktatni, annál meg kell követelni azt, hogy ne tudjon másokat károsítani, s ennek a közszellembe kell átmennie. A tiltások fontosak, de nem elegendőek. Az kell, hogy kialakul jon egy olyan közszellem, illemszabály, hogy a dohányos ne gyújtson rá anélkül, hogy ne kérne hozzájárulást. Ez a hozzájáruláskérés ne legyen formális, és ne legyenek bizonyos dohányosok erőszakosak. Mint minden szenvedélybetegség, az eredeti jellem hibái t kinagyítja. Nagyon sok kedves dohányos van, aranyos dohányos, szimpatikus, szelíd dohányos, de bizony vannak keményen agresszív dohányosok, akik nem kérdeznek meg senkit, beülnek az autóba, rögtön rágyújtanak. Mi a lakásunkban eldugtuk a hamutartókat, ez nem zavarta azokat, akik megjelentek, legfeljebb annyi lett, hogy a virágvázába tették a csikket. Tehát elsősorban a magatartásmintákat kell kialakítani. A másik dolog, amiről szeretnék szólni, az állam kétarcú magatartása. Az állam abból a nemes indítékb ól, hogy csökkentse a dohányzást, magas adókat vet ki rá, ugyanakkor ezekkel az adókkal számol, ezeket az adókat beépíti a költségvetésbe, és ezáltal fölemeli a dohánycikkek árát. A dohánycikkek terjesztése, mint minden provízió, ezzel lesz arányos. Tehát egy olyan értéket hoz létre az állam - azért, mert védeni akarja a nemdohányosokat, illetve pönálni akarja a dohányosokat , amivel elősegíti a terjesztését, hiszen rengeteg szerv és ember válik érdekeltté abban, hogy a dohányt terjesszék. Sajnos, jó megol dást nem lehet mondani, mert ha piaci áron kerülne a dohány forgalomba és alacsonyabb szinten, akkor valószínűleg megnőne a dohányzás, és ez megint nem volna szerencsés. De így csendestárssá válik az állam a dohánybizniszben, és egyik oldalról, fiskális ol dalról érdekelt is abban, hogy a bevétel nőjön, hiszen ez rögtön megjelenik, amint egy pakli cigarettát eladnak, viszont a hátrányos dolgok később, más tárca területén, más okokkal összegubancolódva jelennek meg. Ebben a kitűnő anyagban, amit kaptunk, vann ak becslések, hogy évi 300370 milliárd forint egészségügyi kárt okoz a dohányzás. Vitatják ezeket az értékeket, de úgy gondolom, hogy vita csak abban lehet, hogy tólig, valójában a nagyságrenddel kapcsolatban nem. Rendkívül fontos tehát azt a folyamatot elindítani, amely a társadalomban nemkívánatossá teszi a dohányzást, olyan illemszabályokat alakít ki, amelyek megnehezítik vagy ellehetetlenítik a nemdohányzók károsítását. Néhány konkrét dologra is fel szeretném hívni a figyelmet, amit aztán módosító ind ítványok formájába fogunk önteni. A 2. § d) pontja, amely a munkahelyeken való dohányzástiltást a munkáltató rendelkezéseihez köti, ez nem teljesen koherál a (7) bekezdés előírásaival. Úgy gondolom, hogy a logikáját meg kell fordítani, a munkahelyen alapve tően nem szabad dohányozni, kivéve, ha külön törvényben és a törvény alapján a törvényhez koherensen csatlakozó munkahelyi szabályozás mást ír elő. Ugyancsak fontosnak tartanám valahol a törvényben egyértelműen deklarálni azt, hogy senki sem kényszeríthető dohányfüst eltűrésére. Ez a törvény szelleme lényegében, de ez nincs deklarálva. Nincs deklarálva, és nagyon sok esetben van olyan szituáció, amikor erre hivatkozva lehetne rendezni egy kérdést. Mondok példákat: akkor, amikor a büntetésvégrehajtás terüle tén egy zárkába
