Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
396 pótolná. Arra is választ kellene adni, hogy milyen változásokat eredményezne a dohányzás mérséklése a vendéglátóhelyeken. A törvény kimondja, hogy a dohányzás a dohánytermék füstképzéssel járó elégetése. Már mondtam délelőtt, hogy a dohányipar profitéhségét ismerve bizonyára a jövőben rendeznének olyan ötletbörzéket ezek a szakemberek, akik ennek alapján a füstképzést meggátolják, és mondtam, hogy a törvényjavaslatra e szerint nem is lenne szükség. (14.20) A t örvényjavaslat 2. §a kimondja, hogy nem jelölhető ki dohányzóhely a közoktatási intézmények tanulók által is használt helyiségeiben. Ez igen nagy gondot okoz nekem, aki pedagógiai tevékenységet végeztem életem nagy részében, mert vajon ezeken a helyeken, az iskolákban milyen más helyiségek vannak, hol lehet akkor dohányozni: az igazgatóiban vagy a tanáriban. Ennyire nyitott iskolák azért Magyarországon nincsenek. Azt tudjuk, hogy a dohány hedonista és az én azonosulását biztosító áru, ezért nehéz a pedagóg usok munkája, de megvalósítható. Tehát ez a termék - mivel hedonista termék és az azonosulást biztosító termék - elég nagy vonzerőt képvisel a fiatalok körében. A törvény 2. §ának 8. pontja szerint közforgalmú intézményekben, valamint tömegközlekedési esz közökön a 18. életévét be nem töltött személy nem dohányozhat. Ennek a megvalósítása - ezt már délelőtt többen elmondták - vagy valóra váltása igen nehéz, mert nagyon nehéz ellenőrizni azt, hogy ki a 17 és fél éves, és ki a 18 és fél éves. Mindenesetre enn ek kapcsán az jut eszembe, hogy azt hiszem, a Belügyminisztérium megtiltotta a mobiltelefonok használatát a gépkocsikban, és én mint gyalogló pedagógus és képviselő sokat látom, hogy a gépkocsit vezetők azért használják a mobiltelefonokat. Tehát a 2. § 8. pontjának a valóra váltása nehéz. A 4. § 2. pontja alapján személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni. Szerintem jobb lenne úgy rendelkezni, hogy a személyszállító vasúti járművön dohányzó és nemdohányzó kocsikat kell kijelö lni. Mert az eddigi gyakorlat szerint a kocsi egyik része dohányzó, a másik része nemdohányzó, viszont az ajtó nyitásakor a füst átáramlik a nemdohányzó részbe is. A magyar törvényalkotás permanens gondja, kőbe vésett szent szabálya az úgynevezett 200 méte res tiltó szabály. Ez most már a temetőkkel kapcsolatban, a reklámtörvénnyel kapcsolatban és itt is megjelenik. Ezen törvényjavaslat alapján is - mint a többinél - 200 méteres körzetben dohányáruüzlet működése nem engedélyezhető egészségügyi, szociális, gy ermekvédelmi és közoktatási intézmények közelében. A nagy gond az, hogy egy kis településen szinte minden 200 méteren belül van. Így ott dohányüzlet nem működhet. Ezért a dohányzóknak más településeken kell dohányszükségletüket biztosítani. A reklámtörvény előírja, hogy a reklámfelületen legalább 10 százalékot kell biztosítani azért, hogy a fogyasztók egészségét súlyosan károsító hatására felhívják a figyelmet a dohányzással kapcsolatban. A reklámtörvény - helyesen - a színdinamika szabályai szerint jár el, vagyis a szövegnek jól olvashatónak kell lenni. A T/296. számú törvényjavaslat is átveszi a 10 százalékos felületelőírást és a jól olvashatóság követelményét. A gondot azonban az okozza, hogy ezen a kis felületen nemcsak a dohányzás káros hatását tartalm azó szöveget kell feltüntetni, hanem a dohánytermék megjelölt egységnyi mennyiségében levő kátrány, nikotintartalmat, valamint egyéb károsanyagtartalmat. Ha a csomagolási egység felirata az utóbbi szöveget is tartalmazza, akkor a 10 százalékos felület ke vés, hiszen a lényegesen több betűből, számból álló szöveg a jól olvashatóságot megnehezíti. Köztudott, hogy sok vendéglátó, szolgáltató intézmény tőkeszegény. Így a törvényjavaslatnak vagy az ezt kiegészítő más törvényjavaslatoknak, vagy miniszteri rendel etnek tartalmaznia kellene azt is, hogy a törvény miatt szükséges beruházásokat hogyan és milyen mértékben preferálja az állam. Ennek hiányában valóban számtalan vendéglátó egység működése igen nehéz.
