Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ELNÖK (dr. Áder János): - KÁDAS MIHÁLY (Fidesz):
394 Általában azt gondolom, hogy a törvénynek a lehető legszigorúbb, még ellenőrizhető szabályokat és szankciókat kell megfogalmaznia, különösképpen a tizennyolc év alattiakra, illetv e azon intézményekre vonatkozóan, amelyeket ők látogatnak. Ilyen elsősorban az iskola természetesen, de ilyenek az ifjúsági házak vagy a diszkók is. Mégis, újra fel kell hívnom a figyelmet arra - bár ezt mások is megtették már a korábban felszólalók közül, és megtettem ezt korábban a doktorim kapcsán is , hogy önmagában a törvény szigorával jelentős eredményt nem lehet elérni. Ezt a nyugati országok példái világosan igazolják. A törvény tehát szükséges, de nem elégséges eszköze a dohányzás visszaszorításán ak. Bizony, ahhoz, hogy jelentős eredményt sikerüljön elérni, még legalább háromnégy területen kell előrelépni. Az első - korábban szintén volt szó róla, inkább csak ismétlem és sulykolom ezt a témát : államilag finanszírozott, átgondolt, konok, folyamat os és több éves kampányra van szükség. Erre is vannak külföldi példák. Ez a kampány lehetne a közvéleményformálás legfőbb eszköze, amíg ugyanis nem csökken jelentősen a dohányzással kapcsolatos társadalmi szintű tolerancia, amíg amolyan elnéző, megbocsátó a közvélekedés, addig nehéz továbblépni. Ez a kérdés tudniillik azt is felveti, hogy rendkívül erős lehet az ifjabb korosztályok előtt a felnőtt társadalom pozitív vagy negatív példamutatásának kérdése. A második lényeges elem: a dohányzóvá válók száma cs ak akkor fog csökkenni, ha valahol a tizenéves kor elejétől szisztematikusan és tervszerűen folyik olyan felvilágosítónevelő munka, amely nem pusztán elmondja a fiataloknak, hogy a dohányzás káros az egészségre, de valahogy ezt be is bizonyítja számukra, meg is érteti velük. Elmondani, beszélni róla és megértetni nyilván két különböző dolog. Nem tudom, milyen technikákkal, sok minden elképzelhető, oktatófilmeken keresztül, esetleg az sem kizárt, hogy meg lehetne mutatni egy tizenéves gyereknek, hogy hogyan néz ki egy dohányzó tüdeje a halála után, és hogy néz ki egy egészséges ember tüdeje. Ez talán eléggé elrettentő példa lehet. A harmadik - szerintem - legfontosabb eszköz, legalábbis a fiatalok körében, újra csak az, hogy próbáljuk meg értelmes cselekvéss el kitölteni az ifjak szabadidejét, hiszen a dohányzás bizonyos fokig pótcselekvés. A sportoló, tánccal vagy más művészeti ággal foglalkozó vagy kiránduló fiatal kisebb eséllyel sodródhat a dohányzók közé. A nemdohányzó közösségeket tehát először a fiatalo k között kell megteremteni, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a dohányzásba kezdő fiataloknak nagyobb az esélye arra is, hogy más, hasonló cikkek közelébe jussanak, ezek fogyasztására hajlamosabbak legyenek, gondolok itt elsősorban a drogra és az a lkoholra, de akár a mértéktelen kávéfogyasztásra is. Van még egy nagyon nagy veszélye ennek, tudniillik, ha a gyerek dohányzik, és ezt nem tudják a szülei, ideigóráig titokban marad előttük, valamiképpen akkor is meg akarja szerezni a dohány megvásárlásáh oz szükséges pénzt, és ez már ilyen esetben mindenféle egyéb dologgal, kisebbnagyobb lopásokkal, netán bolti lopással is összekapcsolódhat. Összegezve tehát: csak négyöt elem együttes hatásától remélhető közép- és hosszabb távon lassú, de talán folyamato s javulás. Azaz a törvény szigora az egyik ilyen feltétel, az egész társadalmat megszólító kampány, a fiatalok esetében az időben elkezdett felvilágosító és nevelőmunka és az értelmes szabadidős tevékenység megszervezése a fiatalok számára. Van azonban még egy dolog, amiről szólni szeretnék. A különböző statisztikák azt mutatják, hogy a világban a fejlettebb, úgymond jóléti államokban a dohányzás egy picikét talán, nem azt mondanám, hogy magától, de az életszínvonalnak az emelkedésével visszaszorult. Úgy tű nik, hogy összefüggés van a szegényebb, fejletlenebb országok magasabb dohányzási rátája, illetve a fejlettebb országok ilyen jellegű alacsonyabb rátája között. Ez nyilvánvalóan - megint csak azt kell hogy mondjam - hosszú évtizedeknek a konok munkája, a g azdasági helyzet javításának lehet csak az eredménye.
