Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ELNÖK (dr. Áder János): - KÁDAS MIHÁLY (Fidesz):
393 terrorba is - erről hosszas előadások szóltak , akkor azt kellene mondanom, hogy nem ártana egy kis óvatosság. Vagy ha azt mondom, a nevelésnek egy formája valóban a tiltás is természetesen, nemcsak a megengedés, de ha a nem egészen értelmes tiltás hatásait veszem alapul, akkor ennek az egyik eredménye lesz a képmutatás, a másik pedig a lá zadás magukban a bűnökben vagy a megcsököttség. Ezért azt gondolom, nagyon kellene vigyázni a represszív elemekkel is. Teljesen egyetértek azzal, hogy a magánemberi hibákat nem szabad kizárólag magánemberi bűnöknek is tulajdonítani, és valóban állami eszkö zökkel ezeket megtorolni. "Kit tolvajjá talán a tolvaj világ tett, mert gonosz erkölccsel senki se született." Ez is egy eltúlzott állásfoglalás ugyan, de felhívja a figyelmet arra, hogy az ember felelőssége még önmaga cselekedeteire is viszonylag korlátoz ott, mert beágyazódik bizonyos fajta társadalmi közegbe. Azt gondolom, hogy kevesebb előítéletesség, kevesebb düh a tőlünk eltérő gondolkodási metódusnak, akkor az sokkal alkalmasabbá tenne bennünket arra, hogy racionális vitákat folytassunk az Országgyűlé sben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Ez zárszónak jó volt ebédszünet előtt. 14 órakor folytatjuk ezzel a törvénnyel a munkánkat. (Szünet: 13.0314.06 Elnök: dr. Áder János Jegyzők: Koc si László és Németh Zsolt) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a délelőtt megkezdett törvényjavaslat vitáját. A soron következő hozzászóló Kádas Mihály képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi majd Takács Imre, a Szocialist a Párt részéről. KÁDAS MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán furcsának tűnik, hogy én dohányosként szólok hozzá a törvénytervezethez, korábban Karakas képviselőtársam reklamálta is, hogy a dohányzók nem szólalnak meg. Én sem örömmel és büszkeséggel vállalom azt, hogy dohányzom, de sajnos, ez a helyzet. Viszont úgy gondolom, hogy egyfelől a parlament képviselőinek a jó része dohányzik, és ha lenne olyan szabály, hogy ők ne szóljanak hozzá, akkor velem együtt ők sem juth atnának szóhoz ebben a témakörben. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy az sem baj, ha a dohányzó kisebbség tagjainak a véleménye is artikulálódhat. Én magam úgy gondolom, hogy a dohányzó kisebbségnek be kell látnia: a többieknek, a nemdohányzóknak minden jog uk megvan a védelemre. Ugyanis a dohány az egyetlen olyan élvezeti cikk - sem a drog, sem az alkohol nem ilyen , amely közvetlenül is károsítja az élvezeti cikkel nem élők egészségét is. Engedjék meg, hogy elmondjam egyik közeli élményemet. Néhány nappal ezelőtt az autómat vittem szervizbe, történetesen egy szakközépiskolának a műhelyébe vittem a gépjárművet, és körülbelül egy órát kellett várnom arra, míg sorra került a szerelés. Ez alatt az óra alatt ott dolgozó, gyakorlaton lévő gyerekek jöttek ki a ház elé, az ajtó elé dohányozni, ketteshármas csoportokban. Amikor bejutottam a műhelybe, kiderült, hogy valamennyi gyerek, aki ott dolgozott, legalább egyszer kijött dohányozni az egy óra alatt. Csak jelzem ezzel, hogy a törvény betartatása az iskolában ren geteg konfliktussal fog járni tanár és gyerek, tanár és szülő között, tehát nem lesz egyszerű dolog. Mégis, tanárként elsősorban az ifjúságról szeretnék beszélni, és nem annyira a törvényről. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a törvény, bármilyen szigorú i s, nem védi meg a gyerekeket a szülők otthoni dohányzásával szemben például.
