Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
381 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Ezzel a megjegyzésemmel Hegyi Gyula képviselő úrnak egy korábbi megjegyzésére térek vissza, amelyet a bizottsági vélemény ismertetése elején tett a tévéközvetítés elmaradására. Azért nincs tévéközvetítés, mert csütörtökön nem szokott tévéközvetítés lenni, amióta Magyarországon parlament van. Annak, amit a tegnapelőtt döntést hozó kormánypárti old al kitalált ezzel a háromhetenkénti országgyűléssel, az egyik funkciója az volt, hogy az országgyűlési munkának csak egy az eddiginél sokkal kisebb részét közvetítse a televízió. Ezt is akarták, ezt is csinálták, ezért beszélek megcsonkított Országgyűlésrő l. Ami pedig a mai tárgyat illeti, azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a törvényjavaslatnak helyes a címe. Tudniillik ennek a törvényjavaslatnak nem az a címe, amit néhány perccel ezelőtt Gémesi György képviselő és polgármester úr mondott, hogy dohányzásellenes törvény, hanem ennek a törvényjavaslatnak helyesen az a címe, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény. Igaz, hozzá van az is téve, hogy a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól, az előző változatban ez úgy hangzott, hogy a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről. De nem véletlen, hogy ez a törvény úgy van fogalmazva, hogy a nemdohányzók védelméről. Szerintem ez egy helyes dolog. A törvény két dologgal foglalkozik, egyrészt a dohányzási tevék enységgel, tehát a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával és ez a szabályozás arra irányul, hogy azok, akik ennek a szenvedélybetegségnek a rabjai, azok ennek a szenvedélyüknek úgy éljenek, hogy ezzel mást ne károsítsanak, és szerintem ez helyes. Te hát a törvény nem egy a dohányzást visszaszorító törvény - mert a dohányzást vissza kell szorítani, de nem tilalmakkal , hanem a törvény egy együttélési törvény, a dohányzók és nemdohányzók együttélését szabályozó törvény. A törvénynek, legalábbis a törvé nyben szereplő rendelkezések nagy részének az a filozófiája - egy kisebb részének nem, és erre majd visszatérek , hogy minden polgár, a társadalom minden tagja, ha neki ez jól esik, élhet káros szenvedélyének és dohányozhat, a maga szervezetének mindenki maga az ura. Ha valaki tönkre akarja tenni a saját szervezetét, ám tegye, ezért ő felelős, ő viseli a következményeit, de mást ne károsítson vele! Tehát ez az alapfilozófia, és ezzel az alapfilozófiával a szabaddemokraták egyetértenek. Azt gondolom tehát, hogy ebben a körben - amikor tehát arról van szó, hogy ne füstöljünk ott, ahol ezt a füstöt másnak kell beszívnia - a tilalom jogos, mert hiszen mást nem szabad károsítani. Ezzel egyetértünk, ezt helyeseljük, helyeseltük tavaly is, amikor az előző kormány nyújtotta be a törvényt, és ennek a helyeslésünknek hangot adtunk. Helyeseljük most is, ezért úgy van, ahogy azt Béki Gabriella mondta, eltökélt szándékunk, hogy - hacsak ezt valamilyen módon meg nem akadályozzák, mármint azzal, hogy nekünk nagyon nem tets ző dolgok is benne lesznek a törvényben - természetesen meg is fogjuk szavazni, és örömmel fogjuk megszavazni. Van azonban egy másik kérdés is - és tulajdonképpen a mai vitában, az eddigi fölszólalásokban, ha összeszámolnánk az időt, mintha ez állt volna e lőtérben , nevezetesen az, hogy hogyan lehet általában a dohányzást visszaszorítani, hogyan lehet azokat a nagyon súlyos károkat, egészségügyi és gazdasági károkat, amelyeket a dohányzás okoz, csökkenteni. Mi azzal is egyetértünk, és én személyesen azzal is egyetértek, hogy a társadalomnak és az államnak minél többet kell azért tenni, hogy a jövőre nézve a dohányzást mérsékeljük, visszaszorítsuk, a társadalom tagjait a dohányzásról lebeszéljük, magyarázzuk, szoktassuk arra, hogy ne dohányozzanak, és különö sen, hogy a fiatalok ne dohányozzanak, és különösen, hogy a fiatalok előtt ne álljanak olyan példák, ne álljanak olyan minták sem a reklámban, sem a felnőtt társadalomban, amelyekből az következik, hogy a szép ember, az okos ember, a sikeres ember dohányzi k. Ezzel egyetértünk. Egyetlenegy dologgal nem értek a magam részéről egyet, hogy a dolognak ezt a másik részét is tilalmakkal próbáljuk elérni. Ismétlem, azt gondolom, hogy kiki maga felelős a saját testéért és a saját egészségéért. A barátai? Az iskola? A szülők? A társak? Természetesen rábeszélhetik a nemdohányzásra, lebeszélhetik - és beszéljék is le! - a dohányzásról, de azt gondolom, hogy az államnak nem feladata a tiltás.
