Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3412 Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a mai magyar területfejlesztés kérdéskörét, akkor rájövünk, hogy ez a beterjesztett módosító javaslat sok mindennel foglalkozik, de nem a lényeges kérdésekkel, nem azzal, amiről beszéltem. A terü letfejlesztésnek ma tényleg vannak problémái Magyarországon. A probléma abból fakad, hogy az előzőleg elfogadott területfejlesztési törvény - már akkor tudtuk - problémákat, feszültséggócokat rejt magában. Az akkori kormánykoalíció egyes képviselői azt gon dolták, hogy ha átengedjük a területfejlesztési pénzek egy részét helyi szintre, akkor ezzel megfosztjuk a kormány tagjait attól, hogy pénzeket osztogathassanak, és ez milyen rossz dolog. Sajnos, be kellett látniuk az akkori véleményformálóknak, hogy nemcs ak a pénzek osztását kellett átengedniük, hanem a helyüket is át kellett engedniük egy más koalíciónak, és most mások osztják azt a pénzt, amire mi, szabaddemokraták azt mondtuk, hogy a területfejlesztés rendszerébe tegyük be azt a sok száz milliárd forint ot, amelyről korábban Baráth Etele már beszélt, és amely messze nem ugyanaz, mint amelyet ma a megyei területfejlesztési tanácsok osztogatnak; messze nem az a tizenegynéhány milliárd forint, hanem éves szinten 260300 milliárd forint az a minimum, amit min den kormány évről évre osztogat területfejlesztés címszó alatt, de más módon a térségi kiegyenlítésre és a térségek fejlesztésére. Most nem azok a miniszterek osztják a pénzt, akiknél ott maradt, hanem más miniszterek osztják. Mi azt javasoltuk, hogy e fel ett a pénzeszköz felett az Országos Területfejlesztési Tanács diszponáljon, és az Országos Területfejlesztési Tanácsban vegyenek részt mindazok a szereplők, akik az ország területfejlesztéséért felelősek, és akik a területfejlesztési pénzek felhasználásána k lehetőségével rendelkeznek. Itt legyenek a miniszterek, itt legyenek a gazdasági élet szereplői, itt legyenek az önkormányzatok szereplői, itt legyenek a nemzetiségek szereplői, és itt legyenek a pénzvilág szereplői és a tudományos világ szereplői is, am ikor stratégiákról és programokról, országos programokról döntünk. Ezt a rendszert szerettük volna leképezni helyi szintre. A területfejlesztési törvény az alapot megadta arra, hogy egy alulról építkező területfejlesztési rendszer jöjjön létre, és ez pozit ívum. Az elmúlt kétkét és fél év pozitívuma az, hogy azokat a kistérségeket létrehozta, amelyek ma a területfejlesztés alapját képezik. A területfejlesztési törvény elfogadása után jöttek létre azok a kistérségi társulások, amelyek ma már alkalmasak arra, hogy saját programot készítsenek, alkalmasak arra, hogy pályázatokat írjanak, és arra is alkalmasak, hogy a kistérség területén a megszerzett pénzeket megfelelő módon felhasználják. Sajnálatos, hogy ebben a beterjesztett törvényjavaslatban - ahogy a koráb bi törvényben sem - ezeket a kistérségeket nem támogatjuk sem forrással, sem lehetőséggel, sőt, a kistérségek szerepét csökkenteni kívánja az előterjesztő: a regionális tanácsokban a számuk csökkenni fog, így nem tudnak érvényt szerezni a helyi döntéseknek , a helyi akaratnak. Sokan beszéltek már arról - Kis Zoltán úr és mások is, bizottsági előadókként is , hogy az önkormányzati rendszer alapja az önkormányzatok, és az önkormányzatok és azok vezetői tudják leginkább, hogy mik egy térsé gnek a problémái, milyen módon lehet az adott térség gazdasági, szociális problémáit megoldani, és milyen programok segítségével lehetne ezeket a problémákat orvosolni. Ha ezeket az embereket, ezeknek a térségeknek a szereplőit nem engedjük be oda, ahol a regionális programok készülnek, és a regionális források elosztásra kerülnek, akkor természetesen nem lehet hatékony területfejlesztési politikát folytatni Magyarországon - természetesen pénzosztó politikát továbbra is lehet. A másik problémája a mai magya r területfejlesztési rendszernek az - erre már részben utaltam , hogy a pénz nem ott van, ahol ennek a hatékony felhasználása lehetővé válik. A pénz továbbra is a központi bürokrácia kezében van, és ennek a pénznek a felosztása sokszor nincs összhangban a helyben elfogadott területfejlesztési programokkal. Nemcsak a kistérségi programokkal nincs összhangban, hanem az időközben megszületett vagy megszületendő, éppen folyamatban lévő megyei területfejlesztési programokkal sincsen összhangban, sőt, a pályázat i rendszer sem követi nyomon a különböző forráshelyeket. A megyei területfejlesztési tanácsok pályázati kiírása sokszor hasonló célokat támogat, mint például a Földművelésügyi Minisztérium turisztikai célú pályázati
