Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KISS PÉTER (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
3380 Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentk ezőt nem látok. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kiss Péter úr, az MSZP frakcióvezetőhelyettese, "Segély helyett esélyt" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez már a múlthoz tartozik, szokták Fideszpolitikusok mondani, ha számukra kellemetlen ügyeket akarnak levenni napirendről, vagy csak egyszerűen érvek hiányában érvek helyett használják a múltat. Így a múlthoz tartozik a fideszes szenátorok úgymond bugyuta államvezetési h ibája, Deutsch miniszter úr esete a focival, így tettek az érdekegyeztetéssel vagy a munkaügyi tárca megszüntetésével, a szakemberek leváltásával. És ezen logika szerint a metró, a Nemzeti ügye is a múlthoz tartozik. Ami igaz, az igaz, most már a Fidesznek is van múltja. Átírták a munka törvénykönyvét a munkavállalók érdekeivel szemben; a nyugdíjasok jogos várakozásával szemben csökkentették a nyugdíjemelés mértékét; az utóbbi tíz év legjobb költségvetését elfogadtatva, ahogy önök fogalmaztak, mára veszélye ztetik az oly nehezen megteremtett egyensúlyt - itt jegyzem meg, hogy a hiány mértéke az első öthavi adatok szerint elérte az egész éves hiány majd 90 százalékát ; a múlté már a pedagógusok minőségi bérezése; és az egészségügyiek is megtapasztalhatták, ho gy a 400 százalékos bérígéret is, ahogy a Fidesz fogalmazni szokott, a múlthoz tartozik. A múltba utalás azonban még nem zárult le. Egyrészt, mert a Fidesz által a múltba küldött ügyek egy jó része még itt van megválaszolatlanul a jelenben, a megfigyelési blöffért a miniszterelnök úr még mindig nem kért bocsánatot a társadalomtól, és Kaya Ibrahim és Joszip Tot is még mindig itt kísért Simicska Lajos és a Fideszhez közel álló cégek környékén, melyek szintén nincsenek, illetve, ahogy önök fogalmaznak, a múlth oz tartoznak. Tisztelt Ház! Most az a veszély fenyeget, hogy a jövőt alapvetően meghatározó intézmények megszűnhetnek, illetve válhatnak múlttá. Az a kormányzati terv, hogy a betegszabadság munkáltatókra terhelése 90 napra növekszik, és felére csökken a mu nkanélkülijáradék időtartama is. Tudom, az első járulékcsökkenéssel járna, a másik intézkedés mellett pedig növelnék a segély helyetti munkatámogatások mértékét, mégis azt állítom, hogy a 90 nap ma a munkában lévők foglalkoztatási biztonságát veszélyeztet né. Közülük azok a legveszélyeztettebbek, akik családi vagy egészségi okokból hátrányos helyzetűek. A munkanélküli segély módosítása pedig százezrek számára a segély helyett esély ígéretével a se munka, se segély veszélyes helyzetét teremtheti meg. Kérem, gondolják végig, szakmailag vizsgálják felül miniszterelnök úr elhamarkodott kijelentését a járadék felére csökkentéséről! Ha az idén a '98as 5,7 milliárd helyett l,6 milliárdot fordítottak közmunkára, azaz a korábbi egyharmadát, akkor honnan lesz a megta karított segélyen felül ennek 1520szorosára munkahelyteremtésre, közhasznú munkára, közmunkára pénz? Tisztelt Ház! Selmeczi szenátor asszony mondta az egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mit tesz, ha kudarc éri - idézem : "Nem veszek róla tudomást. " Igen, az a kérdés most, hogy ilyen kudarcos év után mi lesz a jövőben. Engedjék meg, hogy javasoljam önöknek: egy év után vegyenek tudomást a múltról! Vonják le ennek a konzekvenciáit, változtassanak! Javaslom, szolgáljanak rá, hogy az eddigi, "ez már a múlté" szlogen helyett inkább használhassák azt, hogy ez már a jövőé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem: a kormány nevében ki kíván reagálni az elhangzottakra? Já rai Zsigmond pénzügyminiszter úr jelentkezett. Megadom a szót. DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Először is hadd mondjam el, hogy nem annyira a múltba nézünk, mint inkább a jövőbe. Azt hiszem, hogy a kormány egész
