Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DANKA LAJOS (FKGP):
3319 Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Tessék! DANKA LAJO S (FKGP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt az egyik legfontosabb kormányzati feladatnak tekinti a méltányos és igazságos közteherviselés feltételeinek megteremtését. A polgárokat teljesen jogosan háborít ja fel a rendszerváltás után kialakult helyzet, ahol a papíron nyomon követhető jövedelemmel rendelkezőket és a becsületes adófizetőket sújtotta az átalakulás összes költsége, miközben a nyerészkedőket a közköltségek egyáltalán nem vagy csak csekély mérték ben terhelték. Sőt, az esetek zömében a bérből és fizetésből élők és a becsületes vállalkozók adójából finanszírozták ezeknek az úgynevezett üzletembereknek a gazdagodását. Zárójelben kell megjegyeznem, hogy az MSZMP vagyonát kiprivatizáló apparatcsikok po litikai szerepe egyes ellenzéki pártokban jelenleg is meghatározó. (Keller László közbeszólása.) Az elmúlt egykét évben is előfordult, hogy a törvényességet és az etikusságot figyelmen kívül hagyva, bizonyos személyek a közterhek megfizetése nélkül jutott ak jelentős jövedelmekhez. Az FKGP szerint a közterhek arányos elosztásának, a fekete- és szürkegazdaság kiszűrésének több feltétele is van: először az adóterhek megfelelő mértékű megállapítása, másodszor az adminisztráció csökkentése harmadszor az ellenőr zések szigorítása. Az adóterhek megfelelő mértékű megállapításának feltétele, hogy a jelenleg az adózás alól kibúvók is megfizessék a rájuk jutó közterheket. Ehhez viszont a polgárok szemléletmódjának kell megváltoznia. Nem elfogadható, hogy az adócsalókat modern Rózsa Sándoroknak tekintsék, akik csak az állam által elrabolt javakat szerzik vissza. Ehhez viszont az adókat és a közterheket kell olyan szinten meghatározni, hogy a lakosság ne úgy érezze, hogy az állam két kézzel kotorászik a zsebei mélyén, hog y az utolsó fillért is kihúzza belőle. Ez egy ördögi kör, amelynek a feloldásához az államapparátus gondolkodásmódjának megváltozására lenne szükség. Tudomásul kellene már venni, hogy nem az állampolgárok vannak az apparátusért, hanem fordítva! Az 1990. év i XCI. törvény nemcsak az adózók, hanem az adóhatóság kötelezettségeit és jogait is tartalmazza. Az APEH kötelességei közé tartozik többek között, hogy megkülönböztetés nélkül járjon el, ugyanúgy bánjon az egyszerű polgárokkal - akiket nemcsak a napi megél hetési gondok, hanem az adóhivatal és az ág is húz , mint a hihetetlen sebességgel meggazdagodott volt kollégáikkal. Továbbá kötelességei közé tartozik a tájékoztatás is, ami elég érdekes problémákat vet fel, hiszen most már elfogadott gyakorlat a fenti h ivatalnál, hogy ha az adózó állásfoglalást kér az APEHtől, az csak rá nézve kötelező, az adóhivatalt semmire sem kötelezi. Többek között problémát vet fel a törvény azon része is, amelynek értelmében az adóhivatal köteles méltányosan eljárni az adózókkal szemben, és amennyiben az adó méltánytalan terhet jelent az adózó részére, abban az esetben akár az adó csökkentésével, illetve elengedésével is orvosolnia is kell azt. Megbízható információim vannak róla, és iratokkal is tudom bizonyítani, hogy ezt a köte lezettségét az APEH nem gyakorolja az egyszerű állampolgárok felé. Sőt, olyan terhekkel sújtja, hogy kilátása sincs az adósságcsapdából való kimászásra. Ugyanakkor az APEH legfelső vezetése az előző ciklusban a kormányzathoz közel álló vállalkozásoknak mil liós nagyságrendben engedte el az adótartozásait. (Közbeszólás.) E törvény hatálya alá tartozik a rendeltetés szerinti joggyakorlás is, amely az adótörvények kijátszására irányuló szerződések kiszűrését jelenti. Nem kívánok most ezekre ré szletesen kitérni, hiszen mindenki tudja, mekkora problémát jelent a jelenlegi kormányzatnak például a külföldiek földtulajdonszerzésének korlátozását kijátszó zsebszerződések kérdése. Az adminisztráció csökkentése, a kis- és középvállalkozások, valamint a polgárok közérzetét is javítaná, amire erőteljesen szükség van, hiszen aki járt már egy tőlünk nyugatra lévő szerencsésebb
