Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 3 (76. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló ... - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3206 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi éppen azt gondoljuk, hogy a pedagógiai szakas zok és az iskola szerkezete nem kezelhető külön egymástól, ez az alapvető különbség. Önök azt mondják, hogy ezt lehet, a mi kiindulópontunk azonban az, hogy ezeknek valamilyen módon alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Lehet mind a kettő mellett érveket hozni, de azt gondolom, súlyos érvek szólnak amellett, hogy a pedagógiai szakaszolás, amiben gondolkozunk, valamilyen módon paralel fusson az iskolaszerkezettel. A hitoktatással kapcsolatosan még egyszer alá szeretném húzni, hogy minden olyan hitoktatásra vonatko zó törvényi paragrafus, szabályozás benne maradt a törvényben, ami az előző törvényben benne volt. (11.00) Egyetlen mondattal egészült ki ez a törvény, mégpedig azzal a mondattal, amit az előbb felolvastam, hogy az egyházi jogi személlyel együtt kell működ ni az iskola fenntartójának, illetve az intézménynek. Ebből a paragrafusból semmi olyan állítás nem következik, mint amelyek itt a parlamentben az általános vita során elhangzottak. Minden olyan szabályozás, alá szeretném húzni, amit az önök többségével fo gadott el a parlament 1996ban, ebben a törvényben benne volt, benne maradt. Tehát azt szeretném aláhúzni, hogy ezzel együtt, hogy ezt a vitát kiemeljük a társadalmi viták közül, mert ez semmiféle haszonnal nem jár senkinek, ezért elfogadtunk egy olyan jav aslatot, amely minden igényt kielégít. A mi elképzeléseinken ez a javaslat nem rontott, az önök elképzeléseivel nincs ellentétben, önöket megnyugtatta, úgyhogy azt hiszem, hogy erről a kérdésről sokat vitatkozni a továbbiakban nem érdemes. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője, az ülés vezetését pedig átadom Gyimóthy alelnök úrnak. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én két kérdéshez szeretnék hozzászólni; egyrészt ahhoz a kérdéshez, amivel kapcsolatban itt mindkét oldalról azt mondták, hogy itt már tulajdonképpen egy hitvita folyik, ismétlődik az általános vita. És azt érzé keltetve, Révész Máriusz tulajdonképpen azt érzékeltette itt, hogy ennek már tulajdonképpen nincs sok értelme, hiszen itt két filozófia áll egymással szemben, és a részletes vita során már nincs igazán sok értelme annak, hogy az érvek újra és újra elhangoz zanak - ha jól értettem, valami ilyesmit mondott. Azért is fontosnak tartom, hogy erre egy picit visszatérjek, mert amit talán képviselőtársaim nem tudnak, amikor itt ez a hosszabb szünet volt a napirendi pont megkezdése előtt, amit az elnök úr nagyon hely esen elrendelt, akkor a rádió tudósítója, kitöltendő ezt az időt, elmagyarázta a rádióhallgatóknak, hogy a részletes vitában hol az történik, hogy a képviselők már nem látják értelmét annak, hogy újra meg újra elmondják az érveket, és akkor a részletes vit a tulajdonképpen olyan gyorsan zárul le, mint ahogy ez korábbi napirendi pontoknál történt; vagy pedig újra végigmondják az érveiket, és megpróbálják, ha nem is annyira egymást, de mindenesetre a vitát figyelemmel kísérő közvéleményt meggyőzni arról, hogy nekik van igazuk. Azt gondolom, hogy a részletes vitának akkor is van értelme, hogyha úgymond, csupán ez történik, hiszen az Országgyűlés nem más minden demokratikus társadalomban, mint a különböző politikai álláspontok, adott esetben oktatáspolitikai állá spontok ismertetésének, ütköztetésének a színtere. Ha ez nem lenne, akkor kár lenne plenáris üléseket tartani.
