Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3161 szó! Arról van szó, hogy egy tízmilliós országban hatmillió olyan ember van, aki a munkaerőpiacon aktív lehet, és hogy mennyire akti vizálódhat ez a munkaerő, hogyan inspiráljuk, hogyan segítsük elő a honi és a nemzetközi vállalkozóknak, hogy az ország gazdasági potenciáljával éljenek. Azt mondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kormány arat, de nem vetett - ezek olyan szép t eátrikus mondások! (11.10) Néha kívánom, hogy én is mondjak ilyet, szoktam is különböző társadalmi előadásokban és egyetemi katedrán. Azonban jelenleg, ebben a helyzetben nézzük csak meg, hogy mi is történt! Az történt, hogy az elmúlt nyolc vagy tíz év sor án a gazdasági élet nem érte meg azt az ígéretes átalakulást, amiről Tardos Márton képviselő úr is említést tett. Ez maga egy nagy téma, számomra egy majdhogynem érthetetlen nagy téma, és sokat foglalkozom ezzel, és hallgatom azokat, akik, gondolom, hogy e rről többet tudnak. Amikor a magyar gazdasági élet fölszabadult az államgazdaság és a tervezés igájából, elindulhatott volna - várhattuk akkor tíz évvel ezelőtt - a felfelé ívelő úton, kék szalag bizottság és más gyakorlatok nyomán ilyesmiről is szó volt. És nemhogy elindult volna fölfelé, még szinten sem maradt, hanem lefelé és olyan súlyosan lefelé. Bauer képviselő úr, azzal vigasztalni bennünket, hogy másoknál is baj volt, a lengyeleknél meg a cseheknél... - hát ott se jól mentek a dolgok! Az, hogy a szo mszéd tehene is megdöglött, azért nem nyugtat meg engem! Rosszul történtek a dolgok. Most, ennek a költségvetési irányelvnek a tárgyalásán persze nem mehetünk bele mindabba, mert hiszen ahhoz több idő kívántatik, ámbár időnként csináljuk részletekben. Hogy a kormány előrejelzései teljesülnek vagy nem teljesülnek... A kormány, ha bölcsen csinálja, mint ahogy látom, közgazdászokra, szakemberekre hallgat, és ennek alapján építi bele az előrejelzéseibe azt, hogy mi várható. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Tisztelt Ház! Ez nem olyan kőbe vésett gazdasági terv, amihez ez az ország kénytelen volt hozzászokni évtizedeken át. Ezek előrejelzések, amit gondolunk a jövőről, és olyan jó, hogy ebben az általá nos fogalomban egyetértünk! Nem úgy tekintjük ezt, hogy hároméves vagy ötéves terv, és aki nem csinálja, annak levágjuk a kezét, vagy börtönbe zárjuk, vagy ilyesmi. Arról van szó, hogy mérlegeljünk, előrenézzünk! Itt a vita tárgya és egymás segítésének a f eladata az, hogy segítsünk egymásnak jobban látni. S ha a kormány oldaláról valamit nem látnánk és az ellenzék rámutat, biztos vagyok benne, hogy a kormány hálás lenne. De nem azért, igen tisztelt képviselőtársaim, amikor ilyet rakunk egymás tányérjára, ho gy nem vették figyelembe, meg arattak, de nem vetettek... Azok a javaslatok és előkészületek, amelyek a közoktatásban, az adócsökkenés szférájában, az egészségügyben vita tárgyai, és együtt hozunk törvényeket, ezek ilyen szándékoktól vezettettek. Hogy mi l esz a bérek sorsa a közszférában, Göndör István képviselő úr, olyan jó, hogy újból és újból előhozza. Azt hiszem, nem sok beszélgetés után eljutunk a válaszhoz: a közszférában a bérek attól függenek, hogy mi lesz az ország termelékenysége, végső soron az o rszág növekedése - köszönöm, Tardos képviselő úr: - hosszú távon az ország növekedése. Mert abból több lesz a bér, több lesz a béralap, és akkor, amikor a magánszférában magasabbak a bérek, akkor fölemelkednek a közszférában is - nem fordítva, igen tisztel t képviselőtársaim! Illúzió lenne, hogy a kormány jószívűségéből vagy kőszívűségéből kifolyólag több lesz vagy kevesebb lesz a bér! Ha így állapítódnak meg a bérek, az recept a csődre, rövid távon recept a csődre. A munka termelékenysége igenis lehetőséget nyújt arra, hogy kinőjünk a bajainkból, hiszen amit a kormánytól láttunk, az előrejelzés a következő évekre, elsősorban a növekedésen alapszik. Kinőni, és ennek a lehetőségei igenis kedvezőek. Nem olyan kedvezőek, mintha bizonyos tényezők nem lennének oly an felhősek, ha nem lenne háború a Balkánon, ha Oroszországban a gazdasági életet
