Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3045 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tiszt elt Országgyűlést, hogy tárgysorozatba veszie a Béki Gabriella és Magyar Bálint képviselők által H/1096. számon előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 107 igen szavazatta l, 190 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett az országgyűlési határozati javaslatot nem vette tárgysorozatba. (17.50) Az SZDSZ képviselőcsoportja az Országgyűlés döntését kérte a Béki Gabriella, Fodor Gábor és Magyar Bálint képviselők által T/1097. számon b enyújtott, a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatának tárgysorozatbavételéről, amelyet az egészségügyi bizottság 1999. április 26ai ülésén utasított el. Megkérdezem, az előterjesztők közül ki kíván sz ólni. Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Néhány mondatban szeretném indokolni a javaslatunkat. 2000. június 30áig az Országgyűlésnek módosítania kell a magzati élet védelméről szól ó törvényt az Alkotmánybíróság határozata értelmében. Ha a törvényhozás elmulasztja ezt a kötelességét, akkor 2000 júliusától tilossá válik a terhességmegszakítás a terhes nő súlyos válsághelyzetében. Így alkotmánysértő helyzet állna elő, hiszen az önrende lkezési jog alapján a terhesség első 12 hetében lehetővé kell tenni az abortuszt a válsághelyzetben lévő nőknek. Másfelől az Alkotmánybíróság a jogállamiság és a jogbiztonság elve alapján megkövetelte, hogy a büntető törvénykönyv mondja ki: nem minősül bűn cselekménynek a terhes nő súlyos válsághelyzetében a jogszabályoknak megfelelően végrehajtott abortusz. Ezért az Országgyűlésnek a Btk.t is pontosítania kell a magzatelhajtás elnevezésű bűncselekmény törvényi tényállásában. Ez tehát a helyzet. A mi indítványunk e helyzetre kíván választ adni, és egy olyan javaslatot fogalmaz meg, amely az 1992ben megszületett törvény szellemét követve próbál eleget tenni az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeknek. Képviselőtársaim nyilván tudják, hog y 1991ben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a terhesség olyan változásokkal jár az anya szervezetében - idézek az Alkotmánybíróság akkori döntéséből - és normális esetben a gyermeknevelés olyannyira meghatározza az anya további életét, hogy az Alkotmá nybíróság megítélése szerint az abortusz lehetőségének szűk körű kizárása is közvetlenül és lényegesen érinti az anya önrendelkezési jogát. Másfelől ugyanitt kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a magzati élet akkor is alkotmányos védelem alatt áll, ha az ál lam nem ismeri el a magzatot emberi jogokkal felruházott személynek. Ez volt tehát az a mezsgye, amely között egyensúlyozva kellett a parlamentnek kialakítania a szabályozási gyakorlatot. 1992ben megszületett a törvény, az a törvény, amely alapvetően figy elembe vette a nemzetközileg kialakult szokásokat és normákat, hiszen a nyugateurópai országok többségében széles körű megegyezés alakult ki a tekintetben, hogy a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési jogáé az elsőbbség, míg a késői szakaszban a z abortusz tilos. Ez volt nagyjából a magyar törvényhozási szándék is, hiszen 1992ben az Országgyűlés e határok között maradva hozta meg a döntését, és ezáltal egy mérsékelten korlátozó törvényt fogadott el. Azt is tudnunk kell, hogy amikor ez a szavazás 1992ben megtörtént, akkor az Országgyűlés meggyőző többsége - a képviselők 73 százaléka - szavazott emellett, és nyilván képviselőtársaim ismerik az azóta napvilágot látott közvéleménykutatásokat is, hogy egy évvel ezelőtt például a polgárok többsége egy etértett ezzel a javaslattal, sőt enyhébb szabályozást tartott volna helyesnek - ez a polgárok 76 százaléka volt , és 24 százaléka támogatta volna a szigorítást.
