Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Béki Gabriella és dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az egészségügyi miniszterhez - "Több munkáért kevesebb pénzt, avagy miért büntetik a jól dolgozó orvosokat?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3031 A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadjae. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 170 igen, 53 nem szavazattal, tartózkodás nélkül a választ elfogadta. Béki Gabriella és dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az egészségügyi miniszterhez - "Több munkáért kevesebb pénzt, avagy miért büntetik a jól dolgozó orvosokat?" cím mel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Béki Gabriella és Kis Zoltán, az SZDSZ képviselői, interpellációt nyújtottak be az egészségügyi miniszterhez: "Több munkáért kevesebb pénzt, avagy miért büntetik a jól dolgozó orvosokat?" címmel. Béki Gabriella képviselő assz onyt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi reform a '90es évek elején az alapellátás átalakításával kezdődött. Az elképzelés jó volt, hiszen az alapellátás, a háziorvosi háló zat az egészségügynek az a része, amely a leggyakoribb, legközvetlenebb, mindennapos kapcsolatban áll az emberekkel, és így nemcsak a gyógyítás, hanem a megelőzés terén is a legtöbbet teheti a lakosságért. Ez a reform az állampolgároknak a szabad orvosvála sztás lehetőségét jelentette, az orvosoknak pedig azt az ígéretet, hogy ha jól dolgoznak, több lesz a betegük, több lesz a kártyájuk és így a pénzük is. Ez az ígéret azonban nem vált valósággá. Évről évre több pénzt vonnak le az átlag felett teljesítő orvo sok finanszírozásából degresszió címén, tehát a több munkáért végül is kevesebb pénzt kapnak a jól dolgozó orvosok. A csökkenő finanszírozás következtében pedig az alapellátás újra a működőképesség határára került. A finanszírozási szisztéma egyáltalán nem épít arra, hogy a lakosságnak van realitásérzéke, és ha nem látja el őt jól az orvosa, elviszi a kártyáját máshoz. Ráadásul a kormányrendelet kötelezi az orvost arra, hogy az újonnan a praxisukba költözőket is elvállalják. A megszüntetett kórházi ágyak eg y részét is az alapellátás fejlesztésével kellene kiváltani. Folyamatban van a privatizáció, de döcög. Az egészségügyben meglévő jelentős infláció mellett nincs pénz a szükséges fejlesztésekre, műszerekre. Sok helyen a vizelet- vagy vércukorvizsgáló csík m egvásárlása is gondot okoz már. A még nem privatizált körzetek az önkormányzattól várhatnának támogatást, hiszen az önkormányzati törvény az alapellátás biztosítását az önkormányzatok hatáskörébe utalja, de anyagi hozzájárulást nem ír elő, az önkormányzato k pedig maguk is finanszírozási gondokkal küzdenek. 1999 első negyedévében az alapellátás finanszírozásának pontértéke tovább csökkent. Csökkent a szakorvosi szorzó is, így a több szakvizsgával rendelkező átlagos vagy annál nagyobb praxist ellátó orvos fin anszírozása tovább romlik. Európában, ahova csatlakozni szeretnénk, az orvosok az átlagbér öthatszorosát keresik, és egy háziorvos négyöt asszisztenst tud alkalmazni. Nálunk egynek is nehéz kigazdálkodni a bérét, ezért az orvos rákényszerül, hogy munkaid ejének közel felét adminisztrációval, nem orvosi tevékenységgel töltse. Kérdezem a miniszter urat: felismertee már a tárca a finanszírozásban rejlő ellentmondásokat, és ha igen, milyen változtatást tervez? Miből tudják majd a folyamatosan működési gondokk al küzdő háziorvosok a praxis megvásárlásához kapott kedvezményes hiteleket törleszteni? Várom miniszter úr válaszát. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr válaszol. Megadom a szót.
