Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter:
302 a jellemzőik, amelyek alapján fel kell jegyezni őket és a későbbiekben gondoskodni kell róluk. Az általános szabályokat a törvény tartalmazza. Lehetséges, hogy egyes, már ma is sírkertnek tartott területeket talán nevesítve bele kellene tenni, én ezen nem vitatkozom. De arra is figyelemmel kell lenni, hogy nemcsak ebben a jelenlegi sírkertben vannak e ltemetve jelen pillanatban az ország nagyjai, és nem csak ezekben a jelenlegi sírkertekben és a felemlített parcellákban találhatók 1956 hősei. Az, hogy a nemzeti kegyeleti bizottság összetételét az Országgyűlés határozza meg, nem vagyok benne biztos, hogy helyes döntés lenne. Azt hiszem, hogy ez a végrehajtó hatalom feladata, és itt a montesquieui feladatmegosztást is figyelembe kell venni. Egyben egészen biztosan egyetértünk: hogy pártok felett állónak kell lennie ennek a nemzeti kegyeleti bizottságnak, és mint pártok felett álló és mindenkori napi pártproblémákat figyelmen kívül hagyó grémiumnak kell a kezébe adni a nemzeti sírkertek gondozását, illetve hazánk nagyjai emlékének az őrzését. Felmerült az is, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem látta az anyagot. Kérem, látta az anyagot, véleményt is mondott róla, az anyag mind az államigazgatási egyeztetésen, mind kormányegyeztetésen átment. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a közlés tévedésen alapul. Az, hogy a szerződéseket kiszorítsuke bizonyos tekintetben - amit a törvény első helyen javasol, hogy annak kell a temetés költségeit vállalni, akit szerződés kötelez erre , kérem, ez a polgári jog alaptétele és alapszabálya; azt gondolom, hogy ezen nem kellene változtatni. Természetesen értem én azok at az aggodalmakat, amely aggodalmak az üzletet kívánják kiszorítani erről a területről. De hozzá kell tennem, amit a bevezetőmben is mondtam, hogy emelkedettség és hétköznapi valóság, amit ez a törvény szabályoz, és a hétköznapi valóságba bizony a szerződ ések, a piac is beletartoznak életünknek ezen a területén is. Sajnos nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt közösen és közpénzből tudjuk egyformán megoldani, és azt hiszem, hogy az uniformizálásnak ez a módja nem is lenne helyes. Donáth képviselő úr a szóhas ználatra terelte rá a figyelmet; most nincs itt, de azt hiszem, majd a jegyzőkönyvből megismeri a válaszunkat. Valóban, "elhunyt" és "halott" szerepel ezekben a kérdésekben. Tehát először is, hogy kit tekint a törvény elhunytnak vagy halottnak. Azt hiszem, a 24. § egész korrekten fogalmaz - nem feladata ennek a törvénynek meghatározni, hogy ki a halott. Ez teljesen más törvény hatálya alá tartozik. Azt, hogy kit lehet eltemetni, kit lehet hamvasztani, a 24. § nagyon korrekten elmondja, és kimondja, hogy hal otti bizonyítvány kiállítását követően esik csak a hatálya ezekre a területekre. Egy kivételt tesz a 4. §ban, amely azt mondja, hogy emberi testrészekre vagy halvaszületés esetén is nyilvánvalóan a törvény hatálya kiterjed ezekre a területekre. Felmerült a felekezeti temetők, egyházi temetők kérdése. Azt gondolom, hogy az egyházi szabályoknak, az egyházi törvényeknek az áttekintése nem a mi parlamentünk hatáskörébe tartozik. Tehát nagyon helyesen van szabályozva az, hogy megmondjuk, mi a temető, megmondjuk , mi a köztemető - mert a köztemetőnek közfeladatokat is el kell látnia , és miután a többi temetőre - ez lehet etnikai temető, egyházi, felekezeti temető - nem terjed ki a parlamentünk közvetlen hatása, úgy hiszem, hogy ezeket nem kellene itt szabályozni , mert olyan útvesztőbe kerülünk, amiből nem tudunk kijutni. A boncolóhelyiség, illetve a ravatalozó hűtése olyan közegészségügyi problémákat vet fel, amelyeket nem tudunk átlépni. Nem lehet az 1800as évek szintjén ma már hallottakat tárolni! Több okból n em lehet: mert a temetés és az elhalálozás közötti idő nem olyan rövid, mint akkor volt, és ezeket a közegészségügyi problémákat sajnos nem tudjuk átlépni. Azt viszont, hogy esetleg támogatást kapjanak ezek a temetők, azt hiszem, nem ebben a törvényben kel lene megfogalmazni, hisz a törvény hosszabb távú dolog, hanem esetleg kormányrendeletben kell meghatározni, hogy mennyi időn belül, milyen támogatási rendszerrel lehetséges megtámogatni azokat a temetőket, elsősorban köztemetőket, amelyek ezen feltételekne k nem felelnek meg. Elhangzott az is, hogy a kórházakban vagy közelükben milyen módon lehessen reklámozni a különféle temetői szolgáltatásokat. Felmerült, hogy a telefonszám rajta legyen.
