Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
2956 Köszönöm, miniszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Horváth Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt, "Trianon örökké az orszá g sebe marad" címmel. Tessék, képviselő úr! HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Tisztelt Házelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! 1920. június 4én írták alá Versailles Trianon nevű palotájában az úgynevezett trianoni békeszerződést, melyről ma a kisgazda frakció nevében me gemlékezem. Kedves Képviselőtársaim! Az első világháború győztesei Magyarországot büntették a legkegyetlenebbül a legyőzöttek közül. Fájdalmas tény, hogy Magyarország területének több mint kétharmadát vesztette el, és lakosságának közel kétharmadát csatolt ák idegen országokhoz. A megmaradt CsonkaMagyarország elvesztette összes vas, réz, só- és aranybányáját, szénbányáinak és Erdélynek nagy részét, tengeri kikötőjét és az ezer évig védelmet nyújtó Kárpátok természetes hegykoszorúját. Az ipari potenciál 52 százaléka, a vasutak 58 százaléka, az utak 60 százaléka került határokon kívülre. Kevés nép élte volna túl a trianonihoz hasonló csonkítást. Igaz, a magyarság életerejét bizonyítja, hogy a középkori magyar történelem legnagyobb drámája, a tatárjárás után is talpra állt. Az Úr 1241. évének áprilisában egy bajor szerzetes ezt írta krónikájában: "Magyarországot 350 esztendős fennállása után a tatárok ebben az évben megsemmisítették." Így hitték a Nyugat közömbös krónikásai, hiszen akkor kiirtották a magyar ne mzet felét, s leromboltak minden várost, falut. De Magyarország újraépült, ám majdnem 300 év múlva, 1526ban ismét drámai események történtek, nemzeti létünk nagy temetője, Mohács következett. S ezeréves államiságunk harmadik nagy tragédiája e században tö rtént a Trianon nevű palotában. Idézek egy korabeli tudósításból: "A budapesti templomokban ma megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borzongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás gyász át jelentették. Ma délután 4 óra 30 perckor írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. A világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek." Nos, a magyar nemzet ismét talpra állt. A békeszerződést követő évek eseményei, hogy például szinte azonnal megindult a polgári légi forgalom, 1923ban már 55 ezer előfizetői telefont tartanak nyilván, két évvel később megtörténik a Magyar R ádió első helyszíni közvetítése, és sorolhatnám a magyar feltalálók világra szóló eredményeit is. Tisztelt Ház! Meggyőződésem, Trianon az ország sebe marad, de nem lehet Trianon örök fájdalmában élni. A levágott testrész fantomfájdalma mindvégig megmarad, de az egész test életét egészségesnek kell megélni. Visszaragasztani testrészeket nem lehet. Ilyen válságos időkben, mint ma, határok átrajzolásával hitegetni embereket felelőtlenség. De még nagyobb bűn egyszer s mindenkorra lemondani az országtól elszakít ott területek magyar lakosságának a sorsáról. Az anyaország felelőssége az ő sorsuk alakulása. Bölcsesség és készenlét mindenkor és mindenek felett, de úgy, hogy ideje ráébredni, nemcsak NyugatEurópához van közünk, hanem igenis a környezetünkben élő kisE urópa legalább annyira a közösségünk. Ez a terület és gazdasági, kulturális közösség összefogást, együttgondolkodást, gazdasági együttműködést jelent horvátokkal, szlovénekkel, románokkal, szerbekkel, szlovákokkal, csehekkel, lengyelekkel és a többi kis ke leteurópai néppel. Ez a kisEurópa igenis eredeti és önálló politikára alkalmas. Ez a csomó oly jellegzetes, mely magának a Balkánnak is egyetlen megoldási lehetősége. Ezt a problémát maga az állam, a polgári kormány, a kisgazdaFideszkoalíció képviselhe ti, de egyedül el nem vállalhatja. Erre való még a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Állandó Értekezlet, amely összefoghatja a határok menti magyarok autonómiájának kérdését is.
