Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 1 (74. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP):
2957 NATOcsatlakozásunk után, az EUbelépés előtt most elérkezett az idő, hogy a trianoni sebet elkezdjük begyógyítani. Ehhez egy erősödőfélben lévő országot kell teremtenünk, hogy ezt kiteljesítve a magyar nemzet is erősödjön. Ennek érdekében tevékenykedik a Független Kisgazdapárt is. Trianon sebe megmarad, de a magyarságnak egészsé gesen kell átlépnie az új évezredbe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Szintén napirend előtti felszó lalásra jelentkezett ifjú Hegedűs Lóránt frakcióvezetőhelyettes úr, MIÉP, "A népességfogyás" címmel. Tessék, képviselő úr, öné a szó. IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Központi Statisztikai Hivatal napokban közzétett a datai szerint az év első negyedében 50 százalékkal nagyobb ütemű volt a népességfogyás, mint az előző év hasonló időszakában. A szomorú adatokkal szembesülve fel kell tennünk a kérdést, miért. Talán isteni sorscsapás miatt fogyatkozik a magyarság a világtö rténelemben békeidőben egyedülálló drámai mértékben? Talán a magyarság sajátos önpusztításáról van szó, mely a néplélekben, a kollektív tudatalatti, tudattalan szférában vert gyökeret s képtelen az élet vállalására, továbbadására? Csatlakoznunk kellene azo khoz, akik a tények láttán sajnálkozásuknak adnak hangot a magyarság fogyása felett, de egyúttal tudomásul vesszük mint megváltoztathatatlant? Ez van, ezt kell szeretni? Tartsuk lényegtelennek, hogy végveszélyérzet nélküli önpusztításunkkal, miként a Duna melléki püspök mondja, a legnagyobb örömet szerezzük a bennünket itt pusztítani nem tudó Matica Slovenskának, Vatra Româneascának vagy a csetnikeknek? Higgyünk a nagy naivát játszó, minden hájjal, főként idegen zsolddal megkent gazembereknek, kik pilátusi kézmosásaikat és kiegészítő szerecsenmosdatásaikat naponta végzik a naponta pusztuló nemzet felett? Erre csak azt felelhetjük: nem, nem, soha! (9.50) Életre támadásunk, kollektív gyógyulásunk legdöntőbb előfeltétele a lényeglátás, az okokozati összefüggés ek őszinte, könyörtelen feltárása, a gyökerekig hatolás, így a felelősök megnevezése. Azoké, akik népesedési katasztrófa felé taszították a magyar államot, és most a népre mutogatnak, a szegény, általuk kisemmizett páriára, úgymond, a bűnös magyarra: te ak artad! Mondjuk ki az elvi tételt: egy nép, így a magyar sem akarja magát szántszándékkal kipusztítani. Ellenben egy nép kiirtását szántszándékkal megkísérelhetik békeidőben is, és erre nézve a magyar rendelkezik a legvalóságosabb, legnyomorúságosabb, jelen ünket és jövőnket döntően befolyásoló közelmúltbeli történelmi tapasztalattal. A KádárAczéldiktatúra külső sugallatra csaknem megvalósította nemzetidegen, magyarellenes küldetését, a csonka ország trianonizálását, a magyarság trianoni méretűre történő fo gyasztását, hogy ha netán ismét "új szelek nyőgetnék az ős magyar fákat", új hatalmi rend alakulhatna ki - ami meg is történt a kilencvenes években a kisantant államainak felbomlásával, a jaltai rendszer összeomlásával , az a magyart már minél inkább elör egedve, megfogyatkozva, fizikailag, lelkileg, szellemileg megroppanva, megüresedve találja. Nehogy kezdeményezni tudja a trianoni gyalázatot újra lemosni - miként vitéz nagybányai Horthy Miklós idején - vagy a magyar nemzeti önrendelkezésnek a leghatározot tabban érvényt szerezni; élni az ölünkbe hulló lehetőséggel, miképp most a vajdasági magyarság esetében. Ezért alapvetően szükséges szemrevételeznünk a magyar nemzet elleni genocídium legfőbb előidézőit. Emlékeznek még Nyitrai Ferencnére, a rekedt hangú bo lsevikra, aki még a diktatúra idején szenvtelenül, érzéketlenül és cinikusan a népességcsökkenés átmeneti voltáról dúdolta új meséjét, a magyarellenes fasiszta kommunizmusét? Nem? Sebaj! Vannak itt új Nyitrai Ferencnék, akik most még egyelőre ott bábáskodh atnak a magzatvédelmi törvény módosítása körül, miként néhány évvel
