Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 31 (73. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről, 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt megállapodás ki... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2928 ratifikációjáról szóló szavazáshoz - nem fogja azt megszavazni. Azt gondoltuk, hogy vitára nem lesz szükség. Salamon László és Horváth Béla felszólalásának tartalma mégis arra kényszerít, hogy nagyon röviden megindokoljam, miért tartja fenn frakciónk az álláspontját, és tudatában annak, hogy egy ilyen kihirdetési szavazásnak gyakorlati jelentősége már nincs, mi az oka annak, hogy szavazatunkkal majd mégis jelezni kívánjuk, hogy az annak idején történt állásfoglalásunkat ma is helytállónak tekintjük. Azt m ondta Horváth Béla képviselőtársunk, hogy itt nemzeti konszenzus van, amiből csak néhány szabaddemokrata képviselő lóg ki. Aki annak idején figyelemmel kísérte azt a nyilvános vitát, amelyik a vatikáni megállapodás körül folyt, az tudja, hogy ez nem igaz, az tudja, hogy sokan voltak ilyenek Magyarországon, messze kívül az egyik parlamenti párton, a Szabad Demokraták Szövetségén kívül is; bár hozzáteszem, hogy ha egy parlamenti párt nem helyesel valamit, akkor nem helyes nemzeti konszenzusról beszélni, mert Horváth képviselő úr, ez azt implikálja, mintha az a párt nem tartozna hozzá a nemzethez - igaz? Tehát ha van egy párt, amelyik a másik öthöz képest kisebbségben valamit nem helyesel, akkor szerintem nem helyes konszenzusról beszélni. Előfordulhat ilyen mé g a Kisgazdapárttal is, volt rá példa. Tehát a parlamenten kívül is sokan voltak ilyenek, ezt olvasói levelekből, vitákból tudjuk; de ha eljött volna legutóbb a parlamentben rendezett nyílt napra, akkor is érzékelnie kellett volna, hogy sokan voltak, akikn ek ez a megállapodás, a megállapodásból következő törvényjavaslatok nem tetszettek. Legyünk tudatában annak, hogy nem tetszett azoknak, akik nagyon fontosnak tartják, hogy az állam szigorúan semleges legyen a különböző hitekhez, lelkiismeretekhez, egyházak hoz fűződő viszonyában, és vannak jócskán, akiknek nem tetszik, ha az állam nem ezt teszi, ha nem semleges, s ha különbséget tesz az egyházak között. Vannak olyanok is - nem sokan, de vannak, a közvéleménykutatási adatok szerint egyébként sokan vannak , akik azt gondolják, hogy nem helyes, ha az állami költségvetés egyházakat finanszíroz. Tessék megnézni a közvéleménykutatásokat, jócskán vannak ilyenek! Ettől a parlamenti pártok többségének meg a kormánynak még lehet az az álláspontja, hogy ez helyes, de legyünk tudatában annak, hogy ebben a kérdésben nincs nemzeti konszenzus! A másik megjegyzés, ami engem arra késztetett, hogy ma mégis szóljak, ez az, amit Salamon László mondott: azt állította, az eltelt időszak igazolta, hogy azok az aggályok, amelyek a nnak idején megfogalmazódtak, alaptalanok voltak. Nos, én azt gondolom, hogy nem ez igazolódott az elmúlt időszak alatt! Melyek is voltak azok az aggályok, amelyeket sokakkal együtt a szabaddemokraták megfogalmaztak? Az egyik aggály az volt, hogy mi azt mo ndtuk, természetesen törvényben szabályozni kell az egyházak finanszírozását, és helyes, ha ebben jobb megoldást találunk a korábbi megoldásnál - de nem helyeseltük azt, hogy ez egy nemzetközi szerződésben történjék, amihez aztán igazodnia kell a Magyar Or szággyűlésnek. Az a törvényalkotási folyamat, amelyet itt láttunk, igazolta ezt az aggályunkat, mert hiszen a törvények kidolgozásánál, meghozatalánál, a módosító indítványok kezelésénél az volt az irányadó szempont, hogy a korábban a parlamenti pártok, a magyar közélet bevonása nélkül létrejött megállapodáshoz kellett a Magyar Országgyűlésnek a törvényeket igazítania. Olyan módosító indítványokat, amelyek ellentmondást hoztak létre a törvényekkel, nem volt hajlandó kezelni akkor az Országgyűlés többsége, a mely többség akkor az egyik akkori kormánypártból és az ellenzéki pártokból állt. Sőt, azért tettek szemrehányást bizonyos pontokon az akkor benyújtott törvényjavaslatokért, mert azok bizonyos részleteikben a kritikusok szerint nem voltak összhangban a meg állapodással. Bizony ez azt igazolja, miszerint az az aggodalmunk, hogy helytelen volt nemzetközi szerződéssel szabályozni a magyarországi egyházfinanszírozást, jogos aggodalom volt. A második aggodalmunk az volt, hogy ha a Katolikus Egyházzal kötnek egy ilyen megállapodást, az egyenlőtlenséget teremt az egyházak között. Bizony ez az aggodalmunk is igazolódott. Talán emlékeznek rá, hogy a protestáns egyházak is és a kisegyházak is kifogásolták ezt,
