Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
281 békeidőben alkotmányos kötelezettség tel jesítése közben elesett katonákról tesz csak említést a javaslat, holott ez közel sincs így. Hősi temetőkben ugyanis nem csak katonák nyugszanak. A tervezet szerint - a 25. § (4) bekezdése - temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató ne ve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel. Még egy telefonszám sem, nem beszélve arról, hogy a teljes körű szolgáltatás nyújtásáról is, amit szintén hiányosan sorol föl a javaslat, hallgatnia kell a vállalkozónak. Esetleg mégoly természetesnek tűnő előír ást is hiányolok a törvényjavaslatból, hogy a temetőbe való belépésért belépődíj nem szedhető. Higgyék el, hogy az "ami nem tilos, azt szabad" elvet vallók esetleg még élnének is ezzel a lehetőséggel. Tisztelt Ház! Utaltam már arra, hogy a mind ez ideig ha tályos ÉVMEüMrendelet bizonyos vonatkozásban pontosabban definiált fogalmakat, mint ez a törvényjavaslat, amely ráadásul olyan sokszor hivatkozik a végrehajtásra vonatkozó kormányrendeletre, hogy anélkül már erős hiányérzet lesz úrrá az olvasón. Összefog lalásképpen elmondható, hogy amilyen időszerű a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény megalkotása, amennyire méltányolható a kormányzati szándék az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása érdekében, annyira sok tisztázatlan pont maradt a javas lat szövegében. Akinek a sorok közötti tartalom a lényeg, aki a joghézagot keresi, az biztosan nem retten meg a törvényi szigortól, mivel ilyenről nagyon nem is beszélhetünk. Miután felkészülésem során részletesen konzultáltam temetkezési vállalkozóval, te metőüzemeltetővel, orvossal és sírkövessel, jogásszal és pappal, az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy változatlan szövegezés mellett a törvény nem fogja elérni remélt célját. A Független Kisgazdapárt a törvény elfogadását csak több módosítás után tudj a a tisztelt Háznak javasolni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kóródi Mária képviselő asszonynak, SZDSZ. Tessék! DR. KÓRÓDI MÁRIA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót , elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ember a temetkezésről, a temetkezési kultúráról szóló törvényjavaslat vitájára készül, fennkölt gondolatokat fogalmaz meg magában. Fennkölt gondolatokat arról, hogy mit jelent az elhun ytak iránti kegyelet és tisztelet, mit jelent az egyén, mit jelent a társadalom számára. Fennkölt gondolatokat arról, hogy egy társadalom minőségét jelzi, hogyan bánik halottaival, hogy az egyén saját élete minőségét fejezi ki azzal, hogyan bánik azokkal, akik elmúltak. A valóság azonban az, hogy a fennkölt gondolatokon túl a hétköznapokban nem szívesen foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Általában nem akarunk szembenézni a halállal, hozzátartozóink, ismerőseink, barátaink elvesztésével, azokkal a gondokkal , amelyek a halálhoz kapcsolódnak. A valóság az, hogy azt akarjuk hinni, hogy ezek a dolgok mindig másokkal történnek meg, nem velünk. Éppen ezért, amikor a halál hozzátartozóinkat érinti, különösen kiszolgáltatottá válunk, hiszen mivel mindig elkerüljük a foglalkozást ezzel a kérdéssel, ezért nem készülünk fel arra, hogy mi is zuhan ránk a gyászon, az elvesztés szomorúságán túl akkor, amikor elveszítjük hozzátartozóinkat; mi zuhan ránk, milyen feladatok, milyen kötelességek az eltemettetés, a végtisztesség megadása vonatkozásában. Ezért aztán ilyenkor a kiszolgáltatottságunkban nagyon örülünk minden segítségnek, amit megkaphatunk, ami a rendelkezésünkre áll. Nekünk itt, akik ma törvényt alkotunk a temetkezésről, éppen az a feladatunk, hogy megpróbáljuk mege lőzni ezt a fajta kiszolgáltatottságot, de lehetőleg objektíven. Lehetőleg anélkül, hogy ebbe a felkészülésbe úgy segítsük az embereket, hogy közben mélyen belenyúlunk azokba a kérdésekbe, ami az egyén legbensőbb ügye. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ebben a felkészülésben megpróbáljuk segíteni honfitársainkat, akkor valójában meg kell határoznunk mindazokat a feltételeket, törvényes követelményeket, amelyek között a temetkezési szolgáltatásokat el lehet végezni.
