Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2674 ahhoz tartozó sávhatárokat, mondjuk, növelné az adójóváírást, és ez a szándékok szerint valóban minden jövedelmi csoportban, igazságos módon csökkenthetné az adóterheket. Ismétlem tehát: a mai vitáb an az a jó, hogy csupán az irányelvekről beszélünk, és még nem a költségvetési törvényről. Ezért azt várjuk a kormánytól, hogy az elrontott irányelvek után egy korrekt költségvetést készítsen el. Nem várom el, hogy ez a költségvetés minden idők legjobb köl tségvetése legyen - ha a kormány pontosan számol, már az is előrelépés lesz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Tardos Márton képviselő úr. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság költségvetési irányelveiről szóló, előttünk lévő anyag érdekes, szakszerűen előkészített, amiről persze sok mindenkinek sokféle véleménye lehet. Azt hiszem, közelebb jutunk ahhoz a megál lapításhoz, hogy egy igen érdekes, szakszerűen előkészített okmányról van szó, ha képesek és hajlandóak vagyunk a kaptafánál maradni, nevezetesen: ha a költségvetés irányelveiről beszélünk. Értem én azt, mindnyájan értjük, hogy ebben a Házban, az Országgyű lésben, amely a politika háza is, igen nagy a kísértés, hogy bármiről legyen is szó, politikai szempontok, indulatok kerüljenek bele a vitába - ez történt ma is. Azt szeretném, ha visszatérnénk az alapokhoz, nevezetesen a gazdaságpolitikai elemekhez, amely ek előttünk vannak. Az, hogy a felszólalók hajlamosak arra, hogy kritizálják az anyagot, nagyon természetes, üdvös, megtapsolandó; azért vagyunk itt, azért az még a címe is, hogy az irányelvek megvitatása. Nem törvényt alkotunk ma, hanem irányelveket, szem pontokat szemlélünk, azért is, hogy majd amikor a törvényalkotásra kerül a sor, jobban fel legyünk készülve. Ebben a keretben hangzottak el olyan megjegyzések - és itt a pénzügyminiszter úr kijelentését húznám alá , hogy igen, az infláció csökkentése egy rendkívül nehéz feladat, ez majdnem az alapja, az egyik alapköve minden másnak. Azután elhangzott az, hogy az állami kiadások csökkentése mennyire lényeges, és itt az újraelosztás dolgát is elő kell venni. Nem lesz ez könnyű, Magyarországon a nemzeti jöved elemnek majdnem a fele a kormányzatokon keresztül használódik valamire: vagy a kormányok adminisztrációjára, vagy az újraelosztásra igen nagy mértékben. Nem lesz ez könnyű, de igen jó volt hallani a pénzügyminiszter úrtól a kormány nevében, és azt hiszem, a magyar közvélemény és talán a koalíciós pártok és az ellenzéki pártok is egyetértenek abban: jobb lenne, ha a kormányzat, a kormányszféra valamivel kisebb és sokkal aktívabb lenne, és ez nem lehetetlen. (12.40) Hatásfokról van szó, kigyomlálásáról, kinye segetéséről azoknak, amelyek nem tartoznak ide. Amikor az inflációról van szó, nagyon jó, ha elővesszük azokat a gondolatokat, amelyek igen vitásak ebben a Házban, nevezetesen, hogy az infláció csökkenésének egyik eszköze a növekedés. Ehhez, tudom, igen ti sztelt képviselőtársaim, hogy szükség van bizonyos elavult közgazdasági elméletek újragondolására. Volt olyan közgazdasági elmélet ebben az évszázadban - és majdnem fél évszázadig ez dominált , amire úgy szoktunk ma hivatkozni, hogy a neoklasszikus közgaz dasági paradigma. Ez azt hitte, hogy akkor lehet az inflációt csökkenteni, ha a munkanélküliséget megemeljük, következésképpen lecsökkentjük a megtermelt javak mennyiségét. Ebből ma már az évszázad vége felé kinövünk, bár a gazdaságpolitika csinálói még az előző korszakban jártak iskolába, és még a neoklasszikus paradigmában gondolkoznak, azt hiszik, hogy akkor lesz majd inflációcsökkenés, ha a gazdasági növekedés is csökken. Jó lesz, ha erre gondolunk, és jó, hogy a pénzügyminiszter úr vázlatában ez már úg y szerepel, ahogy a közgazdasági elméletek és empirikus tapasztalatok legújabb újragondolása időszerű.
