Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2673 Új viszont benne, hogy a dokumentum elkészítése ezúttal egy rossz tervezéssel párosult. Ha az ez évi költségvetés teljesülését nézzük, megállapíthat juk, hogy három tervezési hibát követett el a kormány: az első az, hogy nem számolt az orosz válság hatásával, valamint azzal, hogy NyugatEurópában mérséklődött a konjunktúra; a második, hogy nem számolt az infláció gyorsabb csökkenésével; a harmadik pedi g az, hogy túltervezte a bevételeket, elsősorban a fogyasztáshoz kapcsolódóakat, nevezetesen az áfát, a fogyasztási adót és a jövedéki adókat. Az a tartalékzárolás, amelyet a folyamatok korrigálására a kormány megtett, a három tervezési hibából nagyjából e gyet korrigál, az infláció számításánál elkövetett hibát, a másik kettőt viszont nem. Ma már minden szakértő és minden elemzés megegyezik abban - és erről hétről hétre lehet olvasni az újságokban , hogy az ez évi költségvetési törvény előírásait, előirány zatait már csak egy pótköltségvetés benyújtásával lehet elérni, egy ilyen korrekció nélkül a hiány akár 100 milliárd forinttal is meghaladhatja a tervezett mértéket. Most úgy tűnik, hogy legalábbis egy tekintetben, a növekedés következő három évre vonatkoz ó kilátásai tekintetében a kormány másodszor is el kívánja követni a számolási hibát. Nincs olyan gazdaságkutató cég, amely ezeket a növekedési kilátásokat ugyanolyan optimistán látná, ahogyan ezt a kormány teszi. Márpedig, ha a kormány az egymást követő é vekben sorozatosan tervezési hibát követ el, akkor annak eleinte csak egy kisebb korrekció lesz a következménye, de ha ez a hiba sorozatosan megismétlődik, akkor egy újabb stabilizációs csomagot is elő lehet lassan terjeszteni. (Révész Máriusz: Lásd az elő ző kormányt!) Ez a költségvetési irányelv - természetesen sok minden más mellett - tartalmazza az adókra, járulékokra, jövedelmekre vonatkozó elképzelést is. Külön szeretnék kitérni a gyermekkedvezményre, hiszen ma már egyre nyilvánvaló bb, hogy amit tavaly elmondtunk, az valósággá vált. A gyermekkedvezmény bevezetésével és a családi pótlék nem emelésével a kormány egy új problémát hozott be a családtámogatási rendszerbe, nevezetesen azt a problémát, hogy az alacsony keresetűek nem tudják igénybe venni a gyermekkedvezményeket. Statisztikai tény, hogy Magyarországon az emberek közül mintegy 1 millióan keresnek nagyjából a minimálbér környéki összeget, ami nagyon alacsony jövedelmet jelent. Az ilyen családokban a most megnövelni szándékozott gyermekkedvezményt képtelenség maradéktalanul igénybe venni. Családok százezreiben fordul elő az a helyzet, hogy a szülők jövedelmi viszonyai, alacsony jövedelme miatt a gyermekkedvezmény nem érvényesíthető maradéktalanul. Változatlanul úgy látom: sokkal tisztességesebb eljárás lett volna ezzel az összeggel megnövelni a családi pótlékot, mert így, ebben az esetben a családtámogatás valóban minden családhoz eljutna, nem pedig csak a magas jövedelműekhez. Ha hozzáteszem ehhez, hogy milyen személyi jövedelema dóvariánsokat tervez a kormány, akkor elmondható: a kép korántsem rózsás. A beterjesztett, pontosabban a sajtóban publikált adóelképzelések zöme az ez évi kedvezőtlen folyamatokat erősíti tovább. Tavalyról idénre a személyi jövedelemadó oly módon változot t - mint az ismert , hogy az alacsony keresetűek terhei nőttek, a magas keresetűek terhei pedig csökkentek, holott az lett volna az igazságos, ha ez pont fordítva vagy legalábbis egyforma módon történik. A nyilvánosságot látott adó- és járuléktervek zöme ezt a negatív tendenciát kívánja folytatni, aminek viszont egyértelműen a társadalom kettészakadása lesz a következménye. Ezt felelősséggel nem vállalhatjuk fel. Az MSZP ezért elhatározta, hogy ha a kormány adótervei azokon a nyilvánosságra hozott számítás okon és elképzeléseken alapulnak, amelyeket eddig módunkban állt megismerni, akkor - ahogy azt tavaly is tettük - ismét be kívánunk nyújtani egy alternatívát. Annál is inkább, mert úgy látjuk: ami adóreform címén zajlik, az különböző rendszerek összezavará sa. Véleményem szerint nem éri meg 0,51 százalékos adókedvezmény, adócsökkentés kedvéért újra összezavarni a már viszonylag kristálytiszta szjakulcsokat és törtszámokat alkalmazni, sokkal egyszerűbb módon is elő lehetne állítani azt az adóvariációt, amel y változatlanul hagyná a kulcsokat, de mondjuk, emelné az
