Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 7 (70. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2641 Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Szekeres Im rének, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. SZEKERES IMRE , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében én szólalhatok fel abban a vitában, amely a jobboldali kormány hároméves költségvetési irányelveiről szól. Az elmúlt hónapok során az idei költségvetés megalapozatlanságának problémáival számtalanszor szembesültem a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén és azon kívül. A z irányelveket elolvasva újra egy szakmailag megalapozatlan és politikailag elfogadhatatlan tervezettel találkoztam. Ezért mi, a Magyar Szocialista Párt képviselői a költségvetési irányelveket még általános vitára sem tartottuk alkalmasnak, bármilyen szoka tlan is ez az eljárás. Amit a kormány költségvetési irányelvek címén előterjesztett, semmi más, mint a jobboldali kormány felelőtlenül összeállított PRakciója, vagyis az állandó siker látszatának fenntartása. Ezt tapasztaltuk már az idei költségvetés elők észítésekor, és ezt hallottuk most a pénzügyminiszter úrtól. A kormány felnagyítja a lehetőségeket, és bagatellizálja a problémákat. A Fidesz tehát arra állt rá, hogy sorozatban választási költségvetéseket készít. Fenntartja a magas növekedés látszatát, tú ltervezi a bevételeket, alátervezi a kiadásokat, a hiányt, és a problémákat mindig a következő évre hárítja át. Töretlen fejlődést vizionál, amelyben kezdetben talán akad néhány göröngy, de a tervidőszak vége maga a Kánaán. (Egy hang a Fidesz soraiból: Így van!) Ilyen alapon nem lehet három évre költségvetést készíteni, de még egy évre sem! Az előttünk fekvő anyag közhelyek és általános követelmények gyűjteménye, amely helyenként nincs köszönő viszonyban még az előterjesztésben és a háttéranyagban mellékelt számokkal sem. Hogy a kormány mennyire fontosnak és mennyire megalapozottnak tartja az előterjesztést, mutatja az is, hogy példátlan módon sem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, sem kormányának tagjai nem voltak kíváncsiak saját kormányuk pénzügyminisz terének előterjesztésére, és nem vesznek részt egy hároméves költségvetési irányelv vitájában a Magyar Országgyűlésben (Dr. Balsai István: Biztos kormányülés van! - Kuncze Gábor: Ott sem vesznek részt!) - távollétükkel fejezik ki a véleményüket. Hö lgyeim és Uraim! A Fidesz a választások után villámgyorsan elfelejtette választási ígéreteit, nem beszélve a kisgazdák vagy az MDF elképzeléseiről; majd megvárta az önkormányzati választásokat, és azután állt elő az utóbbi évek nem legsikeresebb, hanem leg bizonytalanabb költségvetésével. Ma már látható, hogy a papíron feljavított 1999es tervnek nincs köze a reális folyamatokhoz, ami azért is gond, mert ily módon az irányelvek kiindulószámai sem igazak. Gond az, hogy az 1999. évi költségvetésben felfújták a jövedelmeket, és ezen keresztül a költségvetés bevételeit. Ezt megfejelték a valóságosnál magasabb inflációval. 1998 nyarától látható volt, hogy már tavaly is alacsonyabb lesz az infláció a korábban vártnál. 1999re olyan tervet készítettek, ami nem vette figyelembe az infláció további csökkenését. Ez semmi más, mint önbecsapás, azért, hogy több bevételt írjanak a papírra, mint ami reális. Ha ezt valaki otthon csinálja, akkor csak önmagának árt - ez a kormány viszont az országnak. Gond az, hogy maximálisra állították az adók és tbjárulékok kitermeléséhez és behajtásához fűzött reményeket. A nemzetgazdasági egyensúly biztosítását Simicska Lajostól várják tehát, de az a gyanúm, hogy neki mint az APEH elnökének manapság is gondjai vannak az áfával. Gond az, h ogy más trükköket is bevetettek a bevételi oldalon történő növelés érdekében. Például a bevételek között számolnak a tbvagyon esetleges eladásából származó 54 milliárd forinttal, vagy további bevételként beleszámolják a megszűnt állami alapok 24 milliárd forintos pénzmaradványát is. A probléma csak az, hogy ezek a pénzek valójában nincsenek.
