Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az Európai Szociális Charta megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2612 ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bernáth Ildikó, FideszMagyar Polgári Párt. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vojnik Mária Képviselő Asszony! Amikor majd ké zhez kapja a mai ülésről szóló jegyzőkönyvet, akkor elolvashatja azt, amit most megpróbálok saját magamtól idézve elmondani. Azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy nem a szándék - a lehetőség hiányzik. Aztán kifejtettem, hogy melyek azok a lehetőségek, amel yeknek hiányában vagyunk; nemcsak a forintális hiányok, hanem azok a korábbi, meg nem hozott döntések vagy meghozott döntések, amelyek ezt a helyzetet kialakították. Ajánlom szíves figyelmébe, olvassa el majd a parlamenti jegyzőkönyvet. Köszönöm. ELNÖK (dr . Áder János) : Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Megértem azt a görcsös igyekezetet, amellyel a jelenlegi ellenzék szociális kérdésekkel foglalkozó képviselői most itt előállnak különféle ötletekkel. Megértem, hiszen abban a szakmai vitában, amely Magyarországon a Szociális Chartát támogató és azt nem támogató erők között van, az elmúlt négy évben tökéletes vereséget szenvedtek, és a chart a nem került ratifikálásra. Most ahelyett, hogy annak örülnénk mindannyian, akik ezt a chartát támogatjuk és jónak tartjuk, hogy a magyar kormány eljutott a ratifikáláshoz, ehelyett megpróbálnak olyan precedenst teremteni, ami egyébként nem volt szokás. Ne m volt szokás nemzetközi szerződések ratifikálása során módosító indítványokkal előállni. Jogi értelemben tökéletesen igazuk van, teljesen házszabályszerű, amit csinálnak. Ez azonban olyan precedenst teremtene, amibe én elvi okokból helytelennek tartanám, ha a kormányzati oldal belemenne. Nagy tisztelettel adózom az elnök úr végtelen türelmének és jóságának (Szórványos derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!) , hogy teret adott annak, hogy az általános vitát a parlament újra lefolytas sa. Itt ugyanis az ellenzék részéről egyetlen új gondolat nem merült fel. Mindezt már hallottuk, minderről mi is kifejtettük a véleményünket. Azt gondolom, hogy nem véletlenül találták ki a parlamentekben az általános vitát és a részletes vitát, és nem elő ször érzem - kritikusan - azt, hogy a mai magyar parlament ezeket a jól bevált és bölcs szabályokat saját magára nem alkalmazza. Újabb és újabb lehetőségeket keresnek egyesek maguknak arra, azt hívén talán, hogy ha ötször elmondanak valamit, annak az igazs ágtartalma nagyobb lesz, mint hogyha egyszer mondják el? Mi értelme van ennek? Ha nem ismerném a felszólalókat, akkor tudnék egy magyarázatot, de elmondom, és nem úgy, hogy egyiküket is azzal vádolnám, hogy azért tették, amit tettek, ami a következmény vég ül is. A következmény az, hogy egy meddő vitát folytatunk, és nem tudjuk az ötvenéves évfordulót a ratifikációval megünnepelni - nem tudjuk. Nincs jelentősége! Ahogy elhangzott, Svájc nem rosszabb ország szociálpolitikai szempontból ratifikáció nélkül, min t sok mindenki más, vagy mondjuk, mint Magyarország. De nyilvánvalóan az a következménye ennek az értelmetlen vitának, hogy nem tudtuk ezen a héten ezt a szavazást lezárni. Különkülön lehet minden részeredményről beszélni, de azért az is megengedhetetlen gyakorlat, hogy előveszek egy füzetet, amit a kormány kézbe adott a képviselőknek, elkezdek belőle idézni, és az abban foglalt leglényegesebb gondolatot nem idézem, amely arról szól, hogy a magyar kormány egy optimális minimum mellett kötelezte el magát, é s nem megy bele olyan széles körű ratifikációs volumenbe, amelynek az ellenőrzéséről nincs megnyugodva a tekintetben - a precedensjogot is figyelembe véve , hogy az ország gond és baj nélkül, presztízsveszteség nélkül csinálja végig.
