Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az Európai Szociális Charta megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - HEGYI GYULA (MSZP):
2606 Egészen bizonyos, hogy előbbutóbb a nemzetközi jogfejlődésben, az integrációban az ILOhoz kötődő Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény paragra fusait be kell tartanunk, és ez a jövő útja. (13.00) Minden szakértő, akivel konzultáltam, azt mondta, néhány milliárd forintért máris elérhető lenne ennek a biztosítása. Hogy ez a néhány milliárd mások szerint mennyi, azt nyilván majd el fogják mondani, m indenesetre nem megvalósíthatatlanul nagy összeg. Hallgattam Surján képviselőtársamat, másokat a 3. pontról beszélni, amely azt mondja, hogy ha ratifikálnánk a 12. pontot, akkor törekednénk a társadalombiztosítási rendszer szintjének folyamatos emelésére. Elhangzott, hogy a következő néhány évben a kormány erre már nem is tesz ígéretet, de más okok miatt is ennek kevés a valószínűsége. Ha nem a részletes vita lenne, hosszabban utalhatnék arra, hogy a választási kampányban erre még nagyon komoly ígéretek tör téntek. De térjünk rá erre a pontra! Ugyancsak ennek a chartának a kormány által ratifikált része azt mondja, hogy a kormányok törekszenek a teljes foglalkoztatás megvalósítására. Ha a magyar kormány vállalja, hogy törekszik a teljes foglalkoztatás megvaló sítására - amiről tudjuk, hogy három éven belül aligha fog megvalósulni , akkor azt hiszem, hogy a társadalombiztosítási rendszer szintjének folyamatos emelésére való törekvést is vállalni lehetne, legalább azért, hogy a szintje ne csökkenjen, hiszen a tö rekedésben benne van egy magasabb cél elérésének a vágya, és benne van egy határozott ígéret, hogy a szintje romlani, csökkenni nem fog. Ezért lenne nagyon fontos a 3. pont elfogadása. A 4. pont pedig lényegében a nemzetközi szintre terjeszti ki a charta t ársadalombiztosításra vonatkozó vívmányait, értékeit. Többek között lehetővé tenné, hogy a charta részes országaiban - mármint azok, akik ezt a pontot is ratifikálják - az állampolgárok a különböző országokban eltöltött munkaidőt, társadalombiztosítási bef izetéseket összeadhatják, összeszámíthatják. Matematikailag kevesebb a valószínűsége, hogy holland dolgozók nagy többsége Magyarországra fognak települni, hogy élhessenek ezzel a joggal, amit biztosítanának nekik; inkább a magyar állampolgárok lennének nag yobbrészt haszonélvezői. De fel is emelkedhetünk ezen a szemponton; nyilvánvaló, hogy az egységesedő Európában egyre inkább egységesedő társadalombiztosításra lesz szükség, és ahogy a munkaerő szabadon mozog, és egyre több magyar állampolgár dolgozik külfö ldön, vagy él külföldi rokonainál nyugdíjasként, annál fontosabb lenne a 4. pontnak is a ratifikálása. A 12. cikkely tehát nem megvalósíthatatlan svéd színvonalú nyugdíjakat ígér, hanem lényegében nagyobbrészt már megvalósítható, kisebbrészt pedig viszonyl ag szerény összegekért megvalósítható vállalásokat jelentene. Béki Gabriella képviselőtársam nyilván elmondja majd a maga módosító indítványait, én csak az ajánlás 3. pontjában lévő módosító indítványról mondok néhány szót, amelyben lényegében azt mondja, ha az én előterjesztésemet nem fogadja el a tisztelt kormány, akkor a 12. cikkelyből legalább a már említett 1. pontot fogadja el, azt, hogy létrehozzuk vagy fenntartjuk a társadalombiztosítás rendszerét. Őszintén remélem, kormánypárti képviselők is hozzás zólnak majd a vitához, mert kíváncsi vagyok, milyen érvet lehet felhozni az ellen, hogy Magyarországon ne tartsuk fenn a társadalombiztosítás rendszerét. A következő pontokkal szemben talán élénkebb vita várható. Ezen kívül Béki Gabriella és Bauer Tamás ké t másik cikknek a ratifikálását is javasolja. Ezzel egyetértek, és természetesen átadom nekik a lehetőséget, hogy hosszabban érveljenek mellette. A Filló Pállal együtt beterjesztett módosító indítványainkat mindenesetre az vezérelte, hogy amit tavaly januá rban az Érdekegyeztető Tanács elfogadott, az álljon vissza, annál többet bevenni nem javasoltunk, abból a szempontból és megfontolásból, hogy amiben a szociális partnerek megállapodtak, azt tartani kellene kormányváltozástól független. Elnök ú r engedélyével legalább egy mély lélegzetet veszek, hogy áttérjek hozzászólásom második részére, amit a második vitaszakaszra szántam volna. Martonyi János külügyminiszter úr az Európa Tanács április 27ei ülésén az Európa Tanács soros elnökeként szép nagy beszédet mondott, magam is megtapsoltam, hiszen külföldön természetes, hogy a magyar politikusok egymás
