Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - A társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2593 részletfizetéssel vállalta a tőke megtérítését, ami - lássuk be - nem egy rossz bankikölcsönkonstrukcióként működött. Ez a javaslat normatívvá teszi azt a lehetőséget, hogy valaki megszabaduljon a késedelmi és büntetőkamatoktól, amel y egyébként a folyószámlarendszer állapotából fakadóan úgy is előállhatott, hogy az illetőnek nem állt szándékában tartozást felhalmozni. Egyszerűen a rendszer hibájából nem értesülhetett arról, hogy tartozása van, és ez egyes összegeknél igen jelentős kés edelmi pótlékot eredményezhetett úgy - miután a szabályok szerint a befizetett összegeket a továbbiakban a késedelmi pótlékként vonták le először , hogy igazából az illető egy rendes járulékfizető volt, és egy könyvelési hiba miatt halmozta mindezt fel. Ellenben nem ad lehetőséget a törvényjavaslat arra, hogy a meglévő tőketartozást hosszas ütemezésben, részletekben lehessen visszafizetni. Tehát ebből a szempontból a jelenlegi méltányossági jogkörnél szigorúbb szabályokat tartalmaz. Az egyetlen új elem a törvényjavaslatban a kis összegű tartozások elengedésének a kérdése. Többen elmondták itt, hogy ennek a maximális összege 1 milliárd forintra tehető költséget jelent a bevételi oldalon, és ez huszadrésze annak, amit a késedelmi pótlékok elengedéséből gondo lunk. Bár azt kell mondanom, hogy míg a kis összegű tartozások behajtásának teljesülése feltehetőleg százszázalékosnak tekinthető, addig ezek a késedelmi pótlékok feltehetőleg a tőketartozás egy részével is igazából a behajthatatlan követelések kategóriájá ba tartoznak. Tehát jószerével olyan pénzről mondunk le, amely egyébként sem folyna be a költségvetés részére. Nos, valószínűleg lehet arról vitatkozni, hogy a kis összegű tartozások elengedése kapcsán hol van az az összeghatár, ahol egyébként a behajtási tevékenység költség- és munkaigénye még megéri azt az összeget, hogy behajtsunk egy tartozást. Azt gondolom, hogy a tízezer forint valahol ezen a határon van. Sokadszor előforduló dilemma - amint már hallhattuk a bizottsági előadóktól , hogy minden ilyen amnesztiaszerű rendelet igazából megrendíti a jó járulékfizetők járulékfizetési hajlandóságát, a rossz járulékfizetőket pedig megerősíti abban a gyakorlatban, miszerint folytassák nyugodtan ezt a tevékenységüket, és ezek az amnesztiarendeletek szétzilálják a járulékfizetési hajlandóságot. Vannak azért jelentős különbségek a többször idézett ominózus 1995ös javaslathoz képest, amely tőketartozáselengedést helyezett kilátásba, nemcsak büntető- és késedelmi kamatokat; valamint az egy amnesztiarendeletszerűe n működött volna, valószínűleg leginkább pszichológiai okokból, hogy eltüntesse a papíron magas, behajthatóság szempontjából pedig alacsonynak tekinthető tbtartozásállományt. Ez a javaslat egy egyszeri alkalomra szól, és pusztán abból a célból teszi által ánossá az eddig igénybe vehető kedvezményeket, hogy tiszta lappal indulhassanak az új járulékjellegű folyószámlák. A magunk részéről azt gondoljuk, hogy pont ezért, az egyszeri alkalomhoz kötött - és igazából csekély mennyiségű - kedvezmény miatt valószínű leg ez a hatás, amitől többen szoktunk félni, ebben az esetben jóval kisebb lesz, mintha valami egyéb indokból következő általános amnesztia lenne a rossz járulékfizetők részére. Éppen ezért a frakció részéről elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot. Kö szönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt mondanivaló m lényegére rátérek, szeretnék két mondattal reflektálni az államtitkár úr expozéjára. Visszatekintett a múltba, és volt két megállapítása, amely, úgy gondolom, megérdemel két mondatot. (11.50)
