Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - A társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2594 Megítélésem szerint nem igaz az államtitkár úrnak az az állítá sa, hogy az előző kormány ezen a területen semmit nem tett. (Varga Mihály: Ez igaz!) Tételesen fogom a mondanivalóm tartalmi kifejtésében cáfolni az államtitkár úr állítását, de most csak arra szeretnék utalni, hogy ha az állítása igaz lenne, akkor nem len ne, nem lett volna az elmúlt évek során olyan mértékű behajtása a társadalombiztosításnak, mint amilyen volt. Ugyanis a bevallott járulékok 9596 százalékát beszedte a társadalombiztosítás, és tudjuk nagyon jól, hogy az a hiány, ami a társadalombiztosítás költségvetésében jelentkezett, döntően nem a bevételek elmaradása miatt alakult ki. A második, amivel szeretnék vitatkozni, hogy az államtitkár úr azt mondta, milyen jó, hogy az önkormányzatokat megszüntették, hiszen ők voltak az akadályai annak, hogy ezt a kérdést lehessen rendezni. (Varga Mihály: Az egyik!) Szeretném fölhívni az államtitkár úr és a tisztelt Ház figyelmét, hogy semmiféle kompetenciájuk nem volt az önkormányzatoknak erre a területre vonatkozóan. Érdemes megnézni az önkormányzatok működését szabályozó akkori törvényt, hogy milyen jogosítványaik voltak az önkormányzatoknak. Ki fog derülni, államtitkár úr, hogy nem sok közük volt az ön által említett problémához! Most már rátérve a tartalmi mondanivalómra, öt kérdéssel szeretnék foglalkozni. El őször egy kis visszatekintéssel szeretném bizonyítani, hogy a járuléktartozások valós okait nem tárta fel a kormány, és így tesz javaslatot a rendezésre. Foglalkozni szeretnék a korábbi évek tapasztalataival, amivel bizonyítani kívánom, hogy a kormány nem dolgozta fel kellő mélységben a járulékbeszedés problematikáját. Harmadsorban fenntartásomat szeretném megfogalmazni a folyószámlák nyilvántartásának rendezésére javasolt módszerrel kapcsolatban. Kifejtem a tartozáselengedéssel kapcsolatos elvi fenntartáso m és ellenszenvem okait. Végül szeretnék szólni az adóhivatal szerepéről. Sajnos a képviselők a kormány benyújtott törvényjavaslata mellékleteként olyan tájékoztató adatokat kaptak meg, amelyek csak az 1997es, illetve 1998as kintlévőségek alakulását muta tták be - megítélésem szerint ezt sem teljeskörűen. Az igaz, hogy az évek folyamán változott a nyilvántartás szerkezete és a mélysége, éppen ezért nagyon nehéz a korábbi évek kintlévőségeinek összehasonlítása. Az is igaz, hogy a járulékbehajtás szinte mind en évben napirenden volt. Ha részletesebben bemutatta volna a kormány a kintlévőségek alakulását, akkor kiderülhetett volna az, hogy tulajdonképpen 1994. év végére, akkorra, amikorra a költségvetés rendkívül nagy mértékben eladósodott, amikor a bankkonszol idáció meglehetősen nagy mértékben terhelte a költségvetést, akkorra - tehát '94. év végére - a társadalombiztosítási járulékok kintlévőségének állománya elérte vagy megközelítette a 200 milliárd forintot. 1995 közepére elérte a jelenlegi szintet, tehát 22 5 milliárd forintos kintlévőséggel kellett már '95ben számolni. Ha egy kicsit mélyebbre tekintünk, akkor megállapíthatjuk, hogy már 1995ben közel fele végrehajtás alá nem vonható követelés volt. Miközben tehát 250 milliárd forintos kintlévőségről beszélü nk, látni kell, hogy ennek közel a fele ma is felszámolás, csődeljárás alatt álló vagy éppen megszűnt cég tartozása volt. 1995ben is ez az arány volt. Ami a folyószámlák számát jelenti: 1995 decemberében 609 ezer tartozásos folyószámla volt 225 milliárd f orint tartozással, amiből 59 milliárd forint a késedelmi kamat. Nos, vessük össze most azzal a tájékoztatóval - ezt nyilván csak a képviselők tudják megtenni, a közvélemény nem , amit most tájékoztatásul megkaptunk! Ha kaptunk volna olyan táblázatot is, a mely azt mutatja, hogy a tartozás nagysága hogyan alakul a folyószámlák között, akkor láthattuk volna, hogy miközben több mint 600 ezer darab folyószámlán volt tartozás működő vállalkozásnál, aközben a kintlévőségek 40 százalékát mindössze 600 folyószámla produkálta. Ezen 600 darab számla mindegyikén 50 millió forintnál nagyobb tartozást tartanak nyilván. További 3000 számla, amely 1050 millió forintos tartozást hordozott magában, összességében további 60 milliárd forint tartozást mutat, ami 24 százalék ki ntlévőségnek felel meg. Ezek a számok egy kicsit bonyolultak, főleg a közvélemény számára, de a jegyzőkönyv kedvéért ezeket mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani. És azért soroltam fel, mert ezekkel a
