Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - A társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
2590 halmozódott föl, vajon kiknek a mulasztása miatt. Egyet biztosan állíthatunk: nem az elmúlt egy évben keletkezett a társadalombiztosítási tartozások döntő többsége. Ebben a témában, úgy tűnik, a bizottságban nem is alakult ki vita, ezt mindenki elfogadta. Különböző szempontokat világítottunk meg. A mi szempontunk az volt, hogy van olyan, aki szándékosan tartozik a társadalombiztosításnak. Ez bizony elfogadhatatlan! De léte zik egy olyan rész is, feltételezzük, hogy a vállalkozásoknak egy elég jelentős része, amelyek nehéz helyzetbe kerültek gazdálkodásukban, ami azért következett be, mert a környező világ változásai hozták. Ezeket valamilyen módon figyelembe kell vennünk. Ne m lehet célunk, hogy ilyen esetben pusztán a tartozásra hivatkozva tönkretegyünk egy vállalkozást, hiszen annak a következményes hatása, hogy hány munkahely szűnik meg, hány ember veszti el az állását, sok esetben megfontolandó. Éppen ezért, ha a tőkét, ma gát a tartozást megfizetik ezek a vállalkozások, akkor a büntetőkamattól, illetve a késedelmi kamattól el tudunk tekinteni, mert ez szolgálja az igazi érdekeinket. Ezt tartalmazza a törvényjavaslat. További szempontot fogalmaztak meg képviselőtársaim, amik or felhívták a figyelmet arra, hogy a korábbiakban is lehetőség volt arra, hogy ha valaki ki akarta fizetni a tőketartozását, akkor egy tárgyalásos eljárás útján, a hivatal útvesztőjében előbbutóbb elérhette azt, hogy elengedték számára a tartozást. Mi úg y gondoljuk, hogy sokkal tisztább, világosabb helyzet, ha erre megkapják a jogi lehetőséget, így elkerülhetjük azt, hogy egyeseknek megadja a hivatal, másoknak pedig nem adja meg. Ez egy tiszta, világos, rendezett helyzet. Arról is szólni kell, hogy szeret nénk egy tabula rasát, egy tiszta lapot előállítani. Nagyon szeretnénk elérni azt, hogy végre elindulhassunk, és egyenesből kezdhessük el ezeknek a számláknak a vezetését, tehát egy tiszta, mindenki által elismert, elfogadott helyzetből induljunk el. Ennek van akkora társadalmi haszna, ami megéri azt, hogy ezt a lépést meglépjük, egy tiszta, világos helyzetet teremtsünk. A bizottság éppen ezért többségében támogatta és általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rtok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A bizottság kisebbségi véleményének ismertetője Keller László úr, a bizottság előadója, alelnöke. Megadom a szót. KELLER LÁSZLÓ , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ülésén a jelen lévő ellenzéki képviselők elsősorban ennek a törvényjavaslatnak a költségvetési kihatását szerették volna tisztázni. Ellenzéki képviselők kérdésére tisztázódott két dolog: Miközben 46 milliárd forint gyors behajtását reméli a kormány, eközben lemond 22 milliárd forint késedelmipótlék, illetve bírságbevételről. Rögtön hozzáteszem, hogy az ellenzéki képviselők tisztában vannak azzal, a bizottsági vita során is tisztában voltak azzal, hogy ez a 46 milliárd forintos reménybeli bevétel illuzórikus. A második, ami költségvetési kihatással bír, körülbelül egymilliárd forint nagyságrendű, ez a kis összegű tartozások elengedése miatt esik ki vagy eshet ki a t bköltségvetésből. Valóban igaza van Horváth Zsolt képviselő úrnak; az ellenzéki képviselők sem túlságosan sokat foglalkoztak a törvényjavaslat azon szakaszaival, amelyek a nyilvántartás rendbetételének folyamatát írták körül, különösebb problémát nem vete ttünk fel ezzel kapcsolatban. Nem azért, mintha nem lett volna, de a hangsúlyt inkább az úgynevezett 5. §ra szerettünk volna helyezni. Tehát a kritikai észrevételeinket azért fogalmaztuk meg, mert úgy ítéltük meg, hogy a nyilvántartás rendezéséből nem kel l hogy következzen a tartozások elengedése. Az ellenzéki képviselők még jól emlékeznek arra, amikor 1995ben hasonló javaslat fogalmazódott meg az államigazgatás berkeiben, és a politika ellenállt e szándéknak. Most újabb
