Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2576 Az első benyomásom a törvényjavaslat olvasása után az volt, hogy ami benne van ebben az ötvenöt paragrafusban, az zömében nem rossz. Jelentős részben ezek a módosítások jogtechnikai jellegűek, illetve kiegészítő jellegűek: ez a törvény új intézményeket vezet be jelentős számban. Az első kérdés, amivel foglalkozni kívánok, az éppen az intézményi ellátás sorsának kérdése. Ez a javaslat, ami a kezünkben van, az intézményi ellátás részletező szabályozása, a szabályozás részleteinek további bővítése, azzal az indok kal, hogy megnőtt az intézményre várakozók száma. Bevezető gondolataiban a miniszter úr hangsúlyozta, hogy a jogbiztonság erősítése a célja annak, hogy az intézményeket körültekintően szabályozzák. Én egy, a törvény szűken vett keretein túlmutató alapössze függésből szeretnék kiindulni, és ez a következő. Az intézményi ellátás drága. Általában drága az intézményi ellátás, és általában humán szempontok miatt is preferálható az otthoni ellátás fejlesztése. Tehát az ahhoz való segítségnyújtás, hogy otthon kerül jön gondozásra, illetve ápolásra a személy, aki erre rászorul. A statisztikai adatok szerint az elmúlt években az intézményi ellátottak köre jelentős mértékben - mintegy 60 százalékkal - nőtt, míg az otthoni ellátást igénybe vevők, illetve megkapók köre je lentős mértékben, mintegy 40 százalékkal csökkent. Azt gondolom, olyan összefüggések végiggondolására lenne szükség akkor, amikor egy szociális tárca ehhez a kérdéshez hozzányúl, ami adott esetben túlmutat a tárca keretein. Élesen és szakmai szempontból ko rrekt módon szétválasztható a gondozás és az ápolás kategóriája, de ha az ember felől közelítjük meg a kérdést, akkor nem biztos, hogy szükséges ezeket szétválasztani. Azt gondolom, akkor inkább arra lenne szükség, hogy a szociális tárca az egészségügyi tá rcával együttműködve keresse azokat a megoldási lehetőségeket, hogy az otthoni ápolásra is nagyobb mértékben, nagyobb mennyiségben sor tudjon kerülni, hogy ne kelljen valakit feltétlenül kiemelni a családi környezetéből, és ehhez - még egyszer hangsúlyozom - a drágább intézményi ellátási formát választani. Igaz ugyan, hogy ez a törvényjavaslat néhány elemében tartalmaz olyan kitételeket, amelyek az otthoni gondozás fejlesztését célozzák meg, de igazából csak a címszavak szintjén. Amikor a gondozási központ bevezetésre, illetve megfogalmazásra kerül, akkor gyakorlatilag csak egy másfajta felsorolásban találjuk meg a már létező, működő intézményeket, amiből viszont nem következik, hogy ezeknek az intézményeknek a köre jelentős fejlődésen fog keresztülmenni. (1 0.20) Az intézményi ellátással összefüggő másik nagy kérdés, amelyik nekem ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen a legnagyobb problémát okozza, a beutalási rend megváltoztatásával kapcsolatos. Hallottuk az expozéban is, hogy a változás iránya a szakmai ság kiterjesztése érdekében az az irány, hogy az intézményvezető kapja meg a döntési jogosítványt. A miniszter úr hangsúlyozta, hogy természetesen garanciákkal körül van bástyázva ez a rendelkezés, ez a javaslat, én viszont ezeket a garanciákat igazából ne m találom meg ebben a törvényben - nincsenek ilyen garanciák! Nézzük meg a mai magyar valóságot! A tartós bentlakásos intézményeknek kétféle tulajdonosi köre alakult ki, jelentős mértékben szaporodnak a magántulajdonban lévő intézmények. Ezek az intézménye k, azt gondolom, a gondozást igénybe venni kívánó réteg legjobb helyzetben lévő szintjét emelik le, hiszen ezek fizetéses intézmények, és nagyon sok helyen nagyon magas a beugró azért, hogy valaki be tudjon kerülni, és magas az az összeg is, amelyet a foly amatos bentlakásért havonta be kell fizetni. Az önkormányzati tulajdonú intézményeknél természetesen hosszú várólista alakul ki, ahol nincs ilyen magas beugró, és ahol a havi költségtérítés is kifizethető, illetve mérsékelt színvonalon van megállapítva min t térítési díj. Kezeli ugyan - és régtől fogva kezeli - a törvény a sürgősséggel elhelyezendők problémáját, de nem kezeli, semmilyen módon nem kezeli a várólista tisztességes kezelésének a problémáját. Ha az intézményvezető lesz az, aki egy személyben dönt , úgy is mint utalványozó és úgy is mint az utalvány felhasználója, akkor szükségképpen az intézmény speciális
