Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2575 feladatok ellátását, mert a nagy korkülönbségekből adódóan különbözőek az élettani igények, a szociális háttér, az életritmus s a többi. Mivel a javaslat a beutalási jogkört a települési önkormányzatnak juttatta, a megyei és a fővárosi önkormá nyzat nem tudja a beutalások érdemi megalapozottságát befolyásolni. Ezért célszerű lenne, ha az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem ért személyek esetében a megyei, fővárosi önkormányzatok által fenntartott tartós bentlakásos intézményi körben a szociális ell átás iránti kérelemről az intézményvezető javaslata alapján a fenntartó önkormányzat képviselőtestülete döntene. Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy az alaprendelkezést mindenképpen célszerű lenne fenntartani. Ez a megszorítás csak abban az esetben lenne é rvényes, ha a nyugdíjkorhatárt el nem ért személy szeretne bekerülni az intézménybe, azaz ha azt a személyt utalja be a települési önkormányzat. A második módosító javaslatom a következő lenne - ez inkább kiegészítő jellegű. Egyre gyakrabban fordul elő az idős korú beutaltak esetében, hogy korábban jelentős ingó- vagy ingatlanvagyont adtak át reménybeni eltartóknak. Az együttélés konfliktushelyzetei sokszor oda vezetnek, hogy az időskorút tartós bentlakásos intézményben helyezik el azok a kedvezményezettek, akik az időskorúaktól jelentős vagyoni előnyben részesültek. Ezért azt javaslom, hogy a tartás fejében vélelmezhető juttatások öt évre visszamenőleges vizsgálata váljon lehetővé a beutalásoknál. Azt gondolom, hogy ez egy alapvetően fontos intézkedés, lehe tőség lenne, hiszen elejét lehetne venni annak, hogy az időskorúak megspórolt kis vagyonát el lehessen tőlük vonni, és utána életük végére olyan intézménybe kényszerüljenek, ami nem szerepel a tervükben, hiszen megalapozott vagyonnal rendelkeztek ennek elk erülésére. Tisztelt Ház! Tudom, hogy az ország teljesítőképessége nem tesz lehetővé olyan széles körű módosítást, mely rövid időn belül kezelni tudná a felhalmozódott gondokat. Mindez nem ment föl minket azon kötelezettségünk alól, hogy a társadalom legele settebbjei helyzetén a rászorultság elvének következetes érvényesítésével próbáljunk a lehető legtöbbet javítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólás ra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvény módosításán dolgozunk most, ami hat évvel ezelőtt született. Ki kell mondanunk, hogy '93ban nem sikerült első nekifutásra igazán jó szociális törvényt alkotni. Következett ebből, hogy ezt a törvény t évente - volt, hogy évente többször - módosítottuk. És ezt csak részben magyarázza az, hogy változtak a körülmények ezek alatt az évek alatt. Mindebből viszont az következik, hogy jelenleg egy igen bonyolult, nagyon nehezen áttekinthető, nagyon sokszor m ódosított törvény van a kezünkben, és ez a mostani javaslat is egy nagy lélegzetű módosítás, jelentős módosítás a maga ötvenöt paragrafusával. Azt gondolom, hogy rövid időn belül hasonlatos lesz ez a törvény a legendás '75. évi IIeshez, a társadalombiztos ításról szóló törvényhez, amelyben a legképzettebb jogászok is csak nagynagy nehézségek árán voltak képesek tájékozódni, és aminek azóta már az lett a sorsa, hogy kidobtuk az ablakon. Az általános vitában általános megjegyzésekkel szeretném kezdeni a mond anivalómat, bár ez az ötvenöt paragrafus, ami előttünk van, olyan rengeteg részletkérdést érint, hogy nyilván részletkérdésekkel is érdemes az általános vitában is foglalkozni, de egy rövid felszólalás keretében nyilván nem tudok majd mindenre kitérni.
