Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KURUCSAI CSABA (FKGP):
2574 A megye gazdaságilag hátrányos területein ugyanakkor tovább folytatódik annak a szegregációs folyamatnak az erősödése, amelynek során a gazdasági lehetőség ek hiánya miatt csökkenő népességű vagy éppen elnéptelenedett falvak lakossága a korábbiaktól etnikailag eltérő, gazdaságilag pedig zömében inaktív lakosságra cserélődik ki. A tanulmány a déldunántúli régió népességvesztését az országos átlagot meghaladón ak prognosztizálja, a szerző konklúziója - amely szerint különös figyelmet érdemel az időskorúak ellátórendszere - innentől kezdve nagyonnagyon fontos szempont. A térség további jellemzője, hogy aprófalvas szerkezetű. Sok a kisközség, melyek korábbi székh elyközség, társközségkapcsolata sokszor feszültségekkel terhelt, a társközségekre nézve a fejlesztéseket illetően hátrányos együttműködés volt. 295 baranyai községből 86 aprófalu, ezer fő alatti lakosságszámmal, s az aprófalvak 70 százalékának népessége a z 500 főt sem éri el. A megye településeinek mintegy fele gazdaságitársadalmi szempontból hátrányos helyzetűnek minősül, bár ezeken a megye népességének csupán 11 százaléka él. Az elaprózódott településszerkezet alacsony hatékonyságot és magas költségeket jelent az ellátás szinte minden területén. Ez a településszerkezet az önkormányzatiságban a források elaprózását eredményezte, ami miatt a települések a szociális ágazatban a törvényi előírásoknak nem tudnak eleget tenni. A megyében további probléma a mun kanélküliség országosat meghaladó mértéke a már említett válságtérségekben, az Ormánságban és a Hegyháton. A tanácsi rendszer székhelyközség, társközségkapcsolata fokozatosan lehetetlenítette el a társközségek önálló igazgatási, döntéshozatali esélyeit. M indez azt eredményezte, hogy ezek a községek intézményi struktúra és önszerveződési tradíciók nélkül léptek át az önálló települési létbe. A települések a szociális problémákat nehezen tudják megfelelően kezelni, hiszen a helyi önkormányzatokról szóló 1990 . évi LXV. törvényben előírt kötelező feladataik teljesítése rendkívüli és egyre nehezebben kezelhető terheket ró rájuk. Minden települési önkormányzat kötelezően gondoskodik az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai ellátá sról és nevelésről, az egészségügyi és szociális alapellátásról, a közvilágításról s a többiről. Ezek rendkívüli és nagy terhek. Mindezen kötelező feladatok a szociális szférára vonatkoztatva a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. é vi III. törvény alapján a normatív pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokon túl a személyes gondoskodást nyújtó ellátások tekintetében is komoly terheket rónak a helyi önkormányzatokra. A szociális törvény szerint a megyei önkormá nyzatok feladata azon szakosított szociális ellátások megszervezése, amelyekre a települések nem kötelezhetőek. Így érthető - nem lévén megfelelő kontroll a megyéknél , hogy a települések a szociálisan problémás lakóikat igyekeznek a megyei intézmények eg yikébe beutalni, és ezzel felszabaduló erőforrásaikat biztosítani egyéb ágazatból eredő feladataik ellátásához. Mindezek alapján a települések abban érdekeltek, hogy saját költségvetésük tehermentesítése érdekében a megye szakosított ellátórendszerét a kel leténél nagyobb mértékben vegyék igénybe. (10.10) A megyei intézményrendszer sajátossága Baranyában, hogy egyik intézmény sem üzemel a jelenlegi funkciójának megfelelő korábbi épületben. Azok állaga elhasználódott, többségük 80 évnél öregebb kastélyépület. Több intézmény alapvető infrastrukturális hiányosságokkal küzd, ami veszélyezteti a szakmai munka színvonalát is. Az épületek átalakítása egyre romló állaguk miatt költségigényes és nehezen finanszírozható. Mindezen gondokra figyelemmel éltem a törvényjav aslathoz kötődően módosító javaslatokkal. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedett az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem ért személyek száma az időskorúak szakellátását szolgáló intézményekben. Ez ves zélyezteti a
