Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KURUCSAI CSABA (FKGP):
2573 Azt gondolom, a tizedik évéhez közeledő önkormányzati törvényünk hatásainak elemzésére az eltelt idő már elégséges alappal szolgál. Az 1990es önkormányzati modellvált ás a közigazgatási középszintet jelentő megyék és a helyi önkormányzatok viszonyában a korábbiaktól merőben eltérő rendszert hozott létre. A politikai és szakmai elvárások egyértelműen és helyesen a helyi önállóság garantálására, azaz a települési önkormán yzatok szerepének erősítésére irányultak. A további gyakorlattól eltérően az önkormányzati törvény egyenjogú településekből álló struktúrát hozott létre, amely megszüntette az alá- és fölérendeltségi viszonyt. Mivel önkormányzati rendszerünkben a hatáskörö k elsődleges címzettje a település, ezért a szociális ágazat a rendszerváltást követően úgy szakadt a települések többségére - elsősorban a volt társközségekre , hogy annak sem anyagi, sem személyei feltételei nem voltak adottak. Koordinálatlan maradt az ágazatra háruló feladat. Valamennyi település az alapfeladatok ellátása körében önállóan gazdálkodott. Ennek során a települési önkormányzatok sikertörténetét jelentő első két évben a szociális ágazaton kívül eső alapvető infrastrukturális fejlesztésekre t örekedtek a települések. A feladatok növekedését nem követő normatív elvű finanszírozási rendszer a településeket egyre szűkebb forrásokkal szembesítette. Az alapellátások jogszabályban előírt szintű teljesítése az ösztönző rendszer, valamint a forrásoldal hiánya miatt a településeknél nem valósult meg. Ezért a szociális ellátásra fokozottabban rászoruló lakosaikat igyekeztek a megyei szociális intézményrendszerben elhelyezni. Az eddig ismertetett folyamat kiegészül a civil szervezetek szociális szférában n övekvő, de nem elégséges szerepvállalásával, szakmai tevékenységük elsősorban a nagyobb városokhoz kapcsolódik. Tevékenységük szakmai koordinálása a megyei önkormányzatok hatáskörén kívül esik, így a megyei ellátórendszer, elsősorban a megnövekedett mennyi ségű igények kielégítésére törekedve képtelen volt - és ma is képtelen - egységes szakmai elvek alapján a megyei szakfeladatot megszervezni. Még néhány speciális probléma, melyek felvetése a téma tárgyalásánál feltétlenül megkerülhetetlen. Az első az, hogy megyei szinten a szociális ágazat központi normatívája 1990hez viszonyítva 1997ig 215 százalékkal növekedett. Ugyanezen időszak alatt az inflációs ráta ugyanakkor meghaladta a 300 százalékot. Az egészségügyi ágyleépítés néven ismertté vált ágazati jogsz abály - és ez lenne a második fontos szempont, melyet szeretnék kiemelni - a meghirdetett program ellenére sem jelentette a szociális ellátórendszer tárgyi feltételeinek javulását. Nem valósult meg a szociális feladatellátástól megtisztított egészségügyben felszabaduló erőforrásokból a szociális ágazatba való átcsoportosítás. Mint megyei önkormányzati képviselő, nem kerülhetem meg Baranya megye ágazatból eredő gondjait, mert meggyőződésem, hogy azok közül jó néhány jellemző az ország egészére is. Az elmúlt években megyénkben is jelentős változások következtek be a lakosság szociális helyzetében. Egyre több embert érint az elszegényedési folyamat, jelentős számú lakossági csoportok süllyedtek a létminimum alá vagy annak közelébe. Különösen a már korábban is h átrányos helyzetben lévő rétegek - sokgyermekesek, kisnyugdíjasok, cigányok, fogyatékosok, szakképzetlenek - kerültek abba a helyzetbe, hogy lehetőségeik beszűkülésével leszakadtak. A szociális problémák bizonyos térségekben, illetve településtípusokban eg yre inkább koncentrálódnak. Az elmúlt években Baranya megyében is jelentősen emelkedett a helyi önkormányzatok által segélyezettek száma. A kedvezőtlen folyamatok érzékelhetők a megye lakossága korfájának vizsgálata során is. A Soros Alapítvány egészségügy i mintarégióprogramja számára készült tanulmány alapján a megye lakosságának korösszetétele az 1995től 2020ig terjedő időszakban igen markáns módon fog megváltozni. A folyamat fő jellemzője a fiatalok arányának csökkenése, a középkorosztályok létszámána k ingadozása, fogyása, és az idősek számának és arányának nagymértékű és nagyarányú növekedése lesz.
