Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 6 (69. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
2570 jelenlegi formájában és költségvetésével a feladat ellátására, tehát a takarékos állam ismét többletpénzeket fog ilyen célra fordítani, aminek nincs valós tartalma. Emellett kettős nyilvántartást hoz majd létre, hiszen elfogadás előtt áll a közalkalmazotti nyilvántartás rendszere, amely az itt szereplő ad attartalom 80 százalékát magába foglalja. Tisztázatlan a két nyilvántartás egymással való kapcsolata is. Ezenkívül van még egy gond: az adatvédelem kérdése. A tervezetben egy új cím foglalja össze az előterjesztő javaslatait a működési nyilvántartásról. Az ötlethez, úgy gondolom, más aspektusból az új egészségügyi törvény szolgált alapul, amely részletes szabályozását adja az egészségügyi dolgozók alap- és működési nyilvántartásának. Az általunk most tárgyalt tervezet szerinti megoldás azonban csak címében azonos ezzel a megoldással, belső tartalma alapvetően eltér. Mindazok a szakmai érvek, amelyek az egészségügyi törvény megalkotásakor alátámasztották az ilyen nyilvántartások rendszeresítését, szinte teljes egészében hiányoznak. Összehasonlítva a két megol dást, rögtön szembetűnnek a különbözőségek, illetve az a sajnálatos körülmény, hogy a tervezetben szereplő konstrukció ebben a formájában kizárólag csak egy körül nem határolt bürokratikus érdeket szolgálhat. Az egészségügyi törvény megoldása a következő f őbb elemeket tartalmazza. Az alap- és működési nyilvántartás legfőbb célja a nyilvántartott adatok közhiteles tanúsítása - a jelen tervezet szerinti megoldás nem tart igényt a közhitelességre , másrészt pedig az egészségügyi törvényben maga az érintett ke zdeményezi a nyilvántartásba vételt, ha egyébként ilyen területen kíván dolgozni, míg a jelen tervezet szerint a munkáltatók közlik a szükséges adatokat. A harmadik, hogy az egészségügyi törvényben szabályozott működési nyilvántartásba vételt ötévenként me g kell újítani. A mostani tervezet ilyen elemet nem tartalmaz. Összességében tehát a tervezet szerinti működési nyilvántartás - amely egyébként több ezer ember adatait tartalmazná - kizárólag abból a célból jönne létre, hogy a jogszabályban előírt képzések , továbbképzések menete ellenőrizhető legyen. Határozott véleményünk, hogy ilyen célból teljesen felesleges egy centralizált működési nyilvántartás létrehozása. Más lenne a helyzet, ha a működési nyilvántartásnak az adatok közhiteles tanúsítása lenne a leg főbb célja. Mindezekkel összefüggésben végzetül megjegyezzük, hogy a tervezet ráadásként megengedhetetlenül elvonja a szabályozást a gyermekek védelméről szóló törvénytől, noha egyébként egy módosítás erejéig kinyitotta. A tervezet, noha több ponton is hiv atkozik az idősek ellátásával kapcsolatos problémákra, még csak meg sem említi a kíméletlenül beteljesülő demográfiai trendeket, nevezetesen azt, hogy az idősek aránya jelentősen növekszik, továbbá nem említi az idősek életszínvonalát lerontó gazdasági kör ülményeket sem. (9.50) Arról már nem is szólva, hogy 1999ben, az idősebb személyek nemzetközi évében illett volna előállni egy, az idősek életfeltételeit jelentősen javító programmal is. A módosítás technikája, amit ezek a javaslatok, illetve a jelen törv énytervezet tartalmaz, jellegzetesen lopakodó. Az indoklás a változtatások jelentős részét nem ismerteti, holott ezek lényegesen átszabják a feltételrendszert. Csak néhány példát szeretnék mondani, a módosító javaslatokkal ezeket úgyis alaposan érinteni fo gjuk. A javaslat megváltoztatja a rendszeres szociális segélyre jogosultak körét. Például a 2. § (3) bekezdése a figyelembe veendő jövedelem elemeit szabja át; a 8/C. § (1) bekezdése a jogosultsági határt és a kizárási határt csökkenti le; a 9. § pedig a k atonai szolgálatot teljesítőket zárja ki a rendszerből. A legtalálóbb és legszemléletesebb példa a lopakodó módosításra a különböző otthonok térítési díjainak maximálására vonatkozó pont, amelyet egyszerűen technikai pontosításként aposztrofál, miközben a térítési díjat a jogosult saját jövedelmének 80 százalékában maximálja. Kizárja
