Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 3 (66. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2235 Közben megváltozott hazánk külpolitikai orientációja is, aminek ezen a területen az volt az egyik jele, hogy 199 3ban csatlakoztunk a Strasbourgban, 1959. április 20án kelt kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményhez, amely egyezményt az 1994. évi XIX. törvény kihirdetésével tettük belső jogrendszerünk részévé. Ezen egyezmény 13. cikkelyének 1. pontjá ban kötelezettséget vállaltunk arra, hogy az egyezményben részes országok igazságszolgáltatási szervei felé ugyanolyan adatszolgáltatásokat biztosítunk a saját nyilvántartásunkból, mint a hazai igazságszolgáltatási szervek javára. Hazánk azonban azzal a fe nntartással csatlakozott az egyezményhez, hogy csak bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy vonatkozásában nyújt adatszolgáltatást a bűnügyi nyilvántartásából, és a 13. cikkely 2. pontjában meghatározott módon történő egyéb jogsegélyt nem áll módj ában nyújtani. Az egyezményben foglalt nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez azonban erősítenünk szükséges bűnügyi nyilvántartásunk színvonalát; persze a saját nyilvántartásunk elsősorban a hazai bűnözés elleni harc eszköze kell hogy legyen, és a jav aslat elfogadása esetén ezen a területen lát a MIÉP fontos előrelépést. A jelenlegi szabályozás szerint a bűnügyi nyilvántartás adatainak gyűjtése, kezelése és azokról tájékoztatás a Belügyminisztérium bűnügyi nyilvántartó osztályának a feladata. A javasla t elfogadása esetén továbbra is ők fogják ezt a feladatot ellátni. Ez a gyakorlatban körülbelül 600 ezer személy adatainak a kezelését jelenti. Mivel a számítógépes rendszerek napjainkra már nagymértékben elterjedtek, úgy érzem, hogy a mostani előterjeszté sben javasolt kibővített nyilvántartási kör kezelhető, hiszen a nyilvántartó szerv régen kinőtte magát a kartotékos nyilvántartás korszakából, és a programok is az igényeknek megfelelően folyamatosan továbbfejleszthetőek. Úgy érzem azonban, hogy nem elég a z adatokat tárolni, kezelni és azokról adatokat szolgáltatni a jogszerű adatigénylők részére, majd a nyilvántartási idő lejárta után törölni azokat a nyilvántartásból, hanem az adatok hatékony begyűjtésének módjáról is megfelelően gondoskodni kell. Az első három nyilvántartási körrel - a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók és a gyanúsítottak körével - nem is látunk különösebb problémát, hiszen ezeket az adatokat állami szervek szolgáltatják részükre kötelezően előírt módon és határidőkkel különböz ő nyomtatványok felhasználásával. Az ő részükről csak adminisztrációs baki fordulhat elő, de az ilyesmit soha nem lehet teljesen kizárni. Más a helyzet azonban a másik két nyilvántartási körrel, nevezetesen a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás, valami nt a DNSprofil nyilvántartási körével. Itt ugyanis nem közvetlenül a hatóságoktól ered a minta, hanem olyan eljárás alá vont személyektől, akiknek nem érdekük a nyilvántartásba történő bekerülésük. Ezért e két nyilvántartási körben az adatbegyűjtés szabál yozását továbbgondolni javasoljuk. Daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás: ebben a nyilvántartási körben a tervezet 34. §ának (1) bekezdése rendelkezik a gyanúsított ujj- és tenyérlenyomatának levételéről. Eszerint a nyomozó hatóság intézkedik a gyanúsít ott daktiloszkópnyomatainak levételéről, továbbá fényképének elkészítéséről. Ez eddig rendben van, megjelenik a daktiloszkópus és a fényképész, akik hozzák magukkal a felszerelésüket. A (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy a gyanúsított köteles alávetni ma gát az ujj- és tenyérlenyomatvételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek. A MIÉP képviselőcsoportja ezzel is egyetért. A gond a (3) bekezdésnél van, amely arról rendelkezik, hogy a gyanúsított a (2) bekezdésben megjelölt ujj- és tenyérlenyomatvétel, val amint a fényképezés tűrésére kötelezhető. Természetesen alapjában véve ezzel a törvényi hellyel is egyetértünk, de a jogszabályhely adós marad azzal a válasszal, hogy mi módon kötelezhető erre a gyanúsított. Él a lakossággal társbérletben egy olyan kemény és megrögzött bűnelkövetői kör, amellyel szemben egy erélyes felszólítás nem elegendő ennek az eljárásnak a tűrésére. Erre tekintettel a MIÉP képviselőcsoportjának az az álláspontja, hogy a gyanúsított akár testi kényszer alkalmazásával is kényszeríthető l egyen a 34. §ban alkalmazott eljárás tűrésére. Az előterjesztőnek e 34. §hoz fűzött indokolása arról tájékoztat, hogy a gyanúsított az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint kötelezhető ezen
