Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. április 16 (64. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. évi törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1... - KISS PÉTER (MSZP):
2181 diktátum formájában alakul ki új változatában, akkor nincs párbeszéd. És sajnos ki kell mondanunk, hogy az a kísérlet, amelyik tavasszal még az általános vita időszakában is kecsegtetett némi sikerrel vagy siker esélyével, hogy a szociá lis partnerekkel való párbeszédben alakítja át akár egy, az érdekegyeztetésről, a bérekről, a munka törvénykönyvéről szóló csomag keretében a kormány a munka törvénykönyvét, sajnos nem vezetett eredményre, és ennek a retorzióját ma sajnos a munkavállalók s zenvedik el, és azt gondolom, hogy ez rossz politikai döntése a kormánynak. Ezért most is jelezhetem - mint ahogy az általános vitában a Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében bejelentettem , hogy bár elvi álláspontunk az, hogy minden kormánynak a fe ladata, hogy ne újrakezdje a törvényi szabályozásokat, hanem támaszkodjék az elődei munkájára, s ezzel elvileg - mi ezen a pozíción vagyunk - egyetértek én is; mégis ezen pontnál, a munka törvénykönyve előttünk lévő módosításai kapcsán azt kell hogy bejele ntsem, hogy ennek, ha odajutunk és többségre kerülünk és erre kapunk megbízást, az újratárgyalását kezdeményezzük, és a munka törvénykönyvének egy olyan módosítását fogjuk elvégezni, amelyekkel a szociális partnerek is egyetértenek, amely bírja az ő támoga tásukat, amelyik legalábbis végigment az érdekegyeztetés folyamatán. A 37. §ban lévő kiegészítés a 48. pontban éppen egy intézmény, a kötelező egyeztetés intézményének fenntartása mellett érvel. Érvel azért, mert úgy gondolja - és ezt példának szánom az e lőbbi érvelésemhez , hogy az intézményi kereteket, amelyek a munka világában az együttműködést kényszerítik és elősegítik, nem gyöngíteni, hanem erősíteni kell. Abból indulunk ki, hogy az a jó, ha helyi, üzemi szinten képesek vagyunk, képesek a munkaadók és a munkavállalók az eltérő érdekeikből származó konfliktusokat kezelni, akkor jó, ha képesek vagyunk az intézményekkel hozzájárulni a párbeszédhez, hogy a konfliktusok nem kell hogy politikai színezetet kapjanak ahhoz, hogy egyik vagy másik fél érvényre tudja juttatni a nézetét, se nem kell, hogy országos szintre transzformálódjanak föl. Ezért aztán elvi éllel vetettük fel ezen módosító indítványunkban, hogy indokolt megtartani a korábban szerzett jogokat, amelyek arról szólnak, hogy az egyeztetés színter ei, az előzetes konfliktuselhárítás és kezelés intézményei maradjanak meg az üzemek, az intézmények, a vállalatok szintjén. Sajnos ez példa arra, hogy a szerzett jogok sérülnek, amennyiben a Ház és a kormányzat nem fogadja be ezen módosító indítványunkat. Eddigi tapasztalatunk, eddigi nyilatkozatok szerint nem támogatja ezt a módosító indítványunkat. Példa arra, amit láttunk az érdekegyeztetési intézményrendszer kapcsán, amit láttunk a munka törvénykönyve módosítása kapcsán és az elmaradt bértárgyalások ka pcsán - beleillik ebbe a sorba. Beleillik, mert csökkenti a munkaadók, munkavállalók egymás közötti megállapodásának esélyeit, ennek az intézményeit. Úgy fogalmaznék, most, hogy túlvagyunk a gazdaságiszociális tanács fórumként való első összehívásán, hogy bizony a kormányzat dafke fogadja el, fogadtatja el ezt a munka törvénykönyve módosítását, szemben az érdekeltekkel. Ez baj! Baj, mert ez immáron tartalmazza azt a beállítást, azt a beismerést, miszerint tudja, hogy szakmailag hibás törvénytervezetről van szó. Tudja, hogy a partnerek ezt nem fogadják el a stabil szabályozás eszközének. Tudja, hogy politikai döntést hoz, amikor mindezek ellenére is fönntartja a rossz javaslatot, és mégis fenntartja az eredeti javaslatát, mondván: letelt az egyeztetés határi deje, letelt az együttműködés szezonja, mostantól már csak a diktátum érvényesülhet. (13.30) Ha valahol hátrányos egy ilyen filozófia, akkor ez a munka világa. Szeretnék megjegyzést tenni a leltárfelelősséggel kapcsolatos 49. ponthoz is. Ez, hogy világossá váljon a nyilvánosság számára is, azt teszi lehetővé, hogy a munkaadók, a tulajdonosok az üzleti kockázatukat áthárítsák a munkavállalókra. A leltárfelelősség intézményének egy ilyenfajta bevezetése és módosítása azt hozza ma, hogy azok felelnek egy esetl eges leltárhiányért, akik erről nem tehetnek, s olyan kényelmes helyzetbe jutnak a munkaadók, tulajdonosok, hogy az üzleti rizikójuk jelentős részét ellenőrizhetetlen módon - ezen törvény szerint ellenőrizhetetlen módon - a munkavállalókra hárítják át.
